Bogsch Erik: lesz idehaza perspektíva?

Egyre nagyobb gondot okoz nemzetközi szinten is ütőképes utánpótlást nevelni a gyógyszeripari kutatás-fejlesztés területére: az elmúlt időszakban történt hazai gyógyszeripari leépítésekkel ugyan sok munkaerő felszabadult, ám ez nem orvosolja a természettudományos oktatásban rejlő hiányosságokat – derül ki Bogsch Erik, a Richter Gedeon Nyrt. vezérigazgatójának a Weborvosnak adott nyilatkozatából. A Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének (MAGYOSZ) elnöki tisztét is betöltő cégvezető Szegeden a Szent-Györgyi Albert orvosi Nobel-díjának 75. évfordulója alkalmából kilenc Nobel-díjas tudós meghívásával megrendezett tudományos konferencián tartott előadásában tekintette át a vállalat bő évszázados gyógyszerkutatási történetét, majd beszélt portálunknak az aktuális trendekről. (A Szegedi Tudományegyetem nemzetközi rendezvényének a szegedi önkormányzat mellett a Richter Gedeon Nyrt. a fő támogatója.)

Bogsch Erik úgy véli, az utóbbi időszakban mind a középfokú, mind – néhány kivételtől eltekintve – a felsőfokú képzésnek esett a színvonala, ez pedig különösen a természettudományok területén okoz hátrányokat, amit az is tetéz, hogy romlott az intézmények felszereltsége, az amortizációt nem ellensúlyozta megfelelő mértékű beruházás. Miközben nemzetközi téren egyre erősebb a kutatási verseny, Magyarország – a jelenlegi tendenciákat látva – egyre inkább lemarad. „A vállalaton belül igyekszünk, s eddig sikerült is fenntartanunk a versenyképes kutatás-fejlesztési szintet, de számunkra is létkérdés az akadémiai háttér. Ha az tovább fog romlani, azzal a mi lehetőségeink és versenyképességünk is sérül" – foglal állást a vezérigazgató.

Bogsch Erik amellett tör lándzsát, hogy az oktatásra és egyetemi kutatóműhelyek támogatására fordítható pénzt azokra a területekre kell koncentrálni, ahol az ország versenyelőnyt érhet el, a gyógyszerkutatást és az élettudományokat pedig ma még ilyen területeknek tartja. „Koncentráció nélkül csak a gyenge középszerűséget lehet fenntartani, ám abból nem él meg egy ország sem, hiszen a hozzáadott szellemi érték a meghatározó" – fogalmazott.

– Saját cégünknél sem fejlesztünk mindent, mert tudjuk, hogy ahhoz kicsik vagyunk és nincs elég erőforrásunk: ezért választottunk ki olyan fókuszpontokat, mint amilyen például a központi idegrendszer egy szeglete, amiben mást, többet tudunk nyújtani, mint mások. A globális verseny miatt nagyon magas a mérce, s meg kell találni azokat a speciális területeket, amelyekkel még érdemes foglalkozni, mert a befektetés megtérüléssel kecsegtethet. És ez nemcsak a gyógyszeriparra igaz – foglalt állást Bogsch Erik.

A vezérigazgató hasonló nézetet képvisel az egészségügyi ellátórendszerrel összefüggésben is: a centralizáció híve. Álláspontja szerint az orvosi bérek rendezése és a szakemberek itthon tartása csak az egyik pillére a hazai egészségügyi ellátás minőségének, annak másik záloga a megfelelő munkakörülmények és műszerezettség, ami magas színvonalon és hatékonyan csak a centrumokban valósítható meg. Véleménye szerint a kórházak államosítása elvileg vezethetne egy jobb, átláthatóbb szisztéma felé, ám ma még nem látszik, hogy ez fog-e működni.

A hazai gyógyszer-finanszírozásról Bogsch Erik megerősítette korábbi nyilatkozatait, miszerint „egyáltalán nem veszik figyelembe a Magyarországon működő cégek érdekeit, nagyon rövid távú gondolkodás a jellemző, ez pedig hihetetlen károkat okoz az országnak." A Richter szerencséjének nevezte, hogy a korábbi 30 helyett az exportpiacok megerősítésének eredményeként mára 12 százalékra csökkent a belföldről származó bevétel, ugyanakkor „míg máshol a hazai piac segíti a honi cégek terjeszkedését, nálunk nemhogy nem katalizálja, hanem inkább ellene hat, negatívan befolyásolja a lehetőségeinket. A mi cégünk számára is egy stabil hazai gyógyszerpiac jelentené azt az alapot, amire építkezni lehet. A magyar gyógyszerpiacra viszont ma sok jelző használható, ezek közül a stabilitás a legkevésbé." A vezérigazgató hozzátette: a Richter egyelőre nem fogta vissza jelentősen a kutatásait, mert nem akarja a jövőjét felélni, ám ha a helyzet nem változik, kénytelen lesz leépíteni. „Ennek az lehet a következménye, hogy még kevesebb kvalifikált embert tudunk foglalkoztatni és Magyarországon tartani, ha pedig ez bekövetkezik, a tehetségeknek még kevésbé lesz idehaza perspektívája."