Őssejtterápia: Ázsia az élre tör

„A reguláció viszonylagos lazasága és az általában kevesebb akadály számos, őssejt-terápiákkal foglalkozó ázsiai cég számára tették lehetővé, hogy elébe vágjanak nyugati versenytársaiknak" – írja a témának szentelt elemzésében a Scrip. A jövőbeli előrehaladás valószínűleg a két térség szorosabb együttműködésétől, a legújabb őssejt-technológiák alkalmazásától, illetve a hivatalos eljárások és a reguláció harmonizációjától függ majd, vélik a szerzők, Dr. Gabriel Markson és Dr. Elizabeth Hill.

Dél-Korea viszonya például kezdetben például meglehetősen felemás volt az őssejtkutatáshoz, és az országnak még magához kell térnie a 2006-os Hwang Woo-Suk féle „klónozási" botrány sokkjából. Mint emlékezetes, a szöuli professzor két publikációban azt állította, hogy sejtmagtranszferrel sikerült humán embrió-őssejteket létrehoznia, kiderült azonban, hogy valótlant állított. A botrány nagy média-nyilvánosságot kapott, s ez jelentős kárt okozott az ország őssejtkutatásban addig megszerzett nemzetközi pozícióinak. Mindazonáltal a tény, hogy a professzort bukása előtt hősként tisztelték, jelezte, hogy az ázsiai kormányok támogatják az őssejt-terápiát, a nemzetek pedig felkészültek gyakorlati alkalmazására.

Egy 2007-es amerikai tanulmány megállapította, hogy Dr. Hwang őssejtjei voltak az elsők, amelyeket parthenogenezissel (szűznemzéssel) hoztak létre – azaz a szaporodás/szaporítás olyan módszerével, melynek révén megtermékenyítetlen peték osztódni kezdenek, és embriók jönnek létre belőlük. Ez, bár akkor nem ismerték fel, önmagában is sokat ígérő, mérföldkőnek számító fejlemény illetve eredmény volt, annak ellenére ugyanis, hogy véletlenül érték el és rosszhiszeműen félreértelmezték, maga a parthenogenezis az őssejtek létrehozásának ígéretes módszere.

Dr. Hwang nem hagyott fel a humán-klónozással, mi több, effajta kutatásokat folytat Thaiföldön, ahol a Suam Biotechnology Institute Foundation egy nyolctagú team-jében dolgozik. Az intézmény nemrégiben kért engedélyt a dél-koreai egészségügyi, jóléti és családügyi minisztériumtól, hogy [Dél-Koreában] humán embriók klónozását magukba foglaló kutatásokba kezdhessen, ám kérelmét elutasították. A kormány szemlátomást attól tart, hogy ha Dr. Hwang újabb, emberi embriókon végzett kutatásokba kezd, nemzetközi bonyodalmakkal kell számolnia.

Dél-Koreát amúgy már Hwang-botrány előtt is hozta felemás helyzetbe egy őssejt-ügy: egy szöuli biotech-cég, a Histostem egy tizenkilenc éve járóképtelen gerincsérültet kezelt köldökzsinór-őssejtekkel, melyeket közvetlenül gerince sérült részébe injektáltak. Song Chang Hun professzor szerint a beteg a transzplantáció után mindössze három héttel, bár járókeret segítségével, de ismét tudott járni. A második kezelés során azonban, szerencsétlen módon, fertőzést kapott, és ismét kerekes székbe kényszerült.

Ugyanennek a csapatnak néhány tagja tovább haladt a megkezdett úton, és 2007-ben bejelentették, hogy köldökzsinór-őssejtekből hasnyálmirigy béta-sejteket hoztak létre: az eljárás a diabétesz terápiájaként válhat be. A Histostem eddig több, mint ötszáz beteget kezelt köldökzsinór-őssejtekkel.

Már a két dél-koreai eset illusztrálja, hogy gyorsan fejlődő országokban milyen könnyen futhat vakvágányra a kutatás, rávilágítanak azonban arra is, milyen óriási perspektívái lehetnek a jövőben az ázsiai őssejtkutatásnak.

Az ázsiai kontinensen közel négymilliárd ember, az emberiség több mint 60 százaléka él. A bruttó nemzeti össztermék vásárlóerejét (PPP, purchasing parity power) tekintve Kína az Egyesült Államok után a világ második legnagyobb nemzetgazdasága. (A kínai PPP húsz év alatt nőtt tízszeresére.) A gyors növekedés mindazonáltal terheket is rótt a földrész lakosságára. Miközben a gazdaság fejlődik, változik a táplálkozás és az életmód is, a betegségek mintázata pedig a nyugati országokét kezdi utánozni.

Máris megfigyelhető egy epidemiológiai változás: az újszülöttkori és fertőző betegségekkel szemben a nem-fertőző betegségek térnyerését regisztrálják – például a koszorúér-betegségét, a rákét és a diabéteszét. Az Egészségügyi Világszervezet adataiból egyesek arra következtetnek, hogy 2020-ra a társadalmakat legsúlyosabban terhelő betegség az előbbiek közül az első lesz, és az addig bekövetkező koronária-esetek 82 százalékát a fejlődő világban diagnosztizálják majd. A túlsúlyosság, a lakosság [relatív] elöregedése és az életmód-változások következtében a ázsiai populációk körében a közeljövőben gyakoribbá válik a rák is; becslések szerint tizenkét év múlva 60 százalékkal lesznek több a daganatos beteg. Feltételezik, hogy Ázsiában a diabetikusok száma 2030-ra eléri a 185 milliót (az akkori Egyesül Államok- illetve EU-beli 30 és 34 millióhoz képest).

Az őssejtterápia-cégek által preferált gyógyászati szegmentumok éppen a szívbetegség és a diabétesz, ezek ugyanis hatalmas kielégítetlen keresletet és óriási célpopulációkat jelentenek. A gazdasági fejlődés és az életmódbeli változások alapján készült egyes prognózisok szerint 2020-ban az őssejtterápia legnagyobb felvevő piaca Ázsia lesz.

Az ázsiai közösségekben régi kulturális hagyománya van a gyógyászati innovációnak, ami jól harmonizál az őssejtek pluripotens voltával, vagyis azzal, hogy számos emberi szövettípussá képesek alakulni, ekképpen pedig „csodálatos gyógyulásokat" tehetnek lehetővé.

E „csodák" piacán mind fontosabb pozíciót szerez magának a kínai, senjangi székhelyű Beike Biotech, amely őssejt-termékeit olyan állapotok kezelésére használja, mint a multiplex szklerózis, a gerincvelő- és agysérülések, az agyszélhűdés, és a neurodegeneratív rendellenességek. A cég számos esettanulmányban állítja, hogy vak gyerekeknek, ha csak részlegesen is, de visszaadta a látását. A Beike a betegségek e széles körét főként köldökzsinórból származó őssejtek infundálásával kezeli – kezelésenként 24 000 dollárért. Eddig több mint háromezer (köztük 600 külföldi) beteg kapott ilyen sejtterápiás infúziókat. A cég szerint a páciensek 70-80 százaléka elégedett volt, de [a Scrip-cikk szerzői úgy vélik,] még kiterjedt randomizált és kontrollált klinikai kísérletekre van szükség a számos indikációra javasolt sejtterápiák biztonságos és hatásos voltának megállapítására.