• nátha
    • A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

      A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

    • Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

      Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

    • Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

      Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

  • melanóma
    • Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

      Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

  • egynapos sebészet
    • Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

      Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

    • A kecskeméti kórház orvosa lett az Egynapos Sebészeti Tagozat elnöke

    • Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

      Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

''Bicegve mennék a temetésemre…''

Hírek Forrás: Weborvos Szerző:

Sürgősségi ellátás magyar módra - Kertész Péter legújabb kötetéről.

„… igazi az lenne, ha biciklivel – régivel, újjal – mennék a temetésemre…" írja, pötyögi egyetlen ujjal Kertész Péter. A zseniális tollú alkotó Freddie Mercury és Tolerancia díjas, Pulitzer emlékdíjas újságíró, író, aki egyben a szentendrei zsidó temető hivatalos gondnoka.

Amikor valakinek a könyvét igyekszik bemutatni az ember, általában nem írja le a szerző származását, hitét. A művét elemzi. De Kertész Péternél a zsidó mivoltot lehetetlen nem említeni. Hihetetlen pályaút áll mögötte, harcos, igazmondó, rámenős, félelemnélküli volt a Népszabadság, majd a Magyar Hírlap újságírójaként, megannyi kötet szerzőjeként. És mindig, minden írásában – a legtöbben feltétlenül – a magyarországi zsidók hányattatása is helyet kapott. Elveszett családjának értékeit siratta, s teszi ezt mindmáig bloggerként. Több éve egyetlen ujjal eleveníti fel a múltat, az évtizedek történéseit és a keserves jelent. Szarkazmusa elviselhetetlen, mert a mondatain, a gondolatain nem lehet „átugrani", csak sírni, sírni és csodálni…. Honnan van ebben az emberben annyi szellem, alkotóerő?

Esendő, helyhez kötött, másokra ráutalt. A családja – Pipi a felesége, a gyerekei, az unokái – és a fogyó számú barátai tartják Kertészben a lelket. És az emlékei, a „csápjai", amik a stroke után sem sérültek, amikkel ma is pontosan, hibátlanul letapogatja a világot…

Legújabb kötete, a Wesley János Kiadó gondozásában megjelent „Bicegve mennék a temetésemre… - sürgősségi ellátás magyar módra" című könyve hátborzongató. A neves, sokak által csodált, mások által utált újságíró fizikai, lelki kiszolgáltatottságáról vall, nem szégyelli egy tudós alaposságával, pontosságával rögzíteni, mit élt át, amikor stroke-ot kapott, hogyan próbál azóta is lábadozni. Kifelé megy az életből, de nem adja könnyen magát. Hihetetlen erő, hihetetlen hatás….

Ajánlom minden egészséges és beteg figyelmébe. Soha nem tudható, kit, mikor ér utol a kegyetlen kór. Az meg még kevésbé, hogy ki, mikor és hogyan éli túl…

A kötet sok egyéb között a sürgősségi ellátásról, az ügyletes orvosról, az életmentő ládáról, vagy éppen hiányáról, a mentő felszereltségéről, az oxiológiáról, a stroke-központról, s ne szépítsük a rokkanttermelésről szól. Arról, hogy hiányzik a rendszerből számtalan dolog, csodák nincsenek, tehát nem is segítenek. Legfeljebb túlélésre lehet számítani, meg a mozgásképtelenségre. Ha van hol, ott az elfekvő lehet az egyik „megoldás". Nem lehet mindent megtenni eszköz és rendszer híján... kötetben idézett Pénzes professzor minderre hivatkozik, akiről Kertész tudósított, hogy fegyelmit kapott, mert sokat költött arra, hogy egy ember életben maradjon... és aztán? De mit kap „az a bűnös", aki nem halt bele a „gutaütésébe". Nemcsak Ő, hanem a családja is? Nyűg vagy a család nyakán, ha tovább él, még nyűgebb neki, ha tovább él…

 

Kertész Péter a maga drámájában is szerencsés. Mert bár fizikai korlátok közé szorult, de megmaradt alkotó embernek… Olvasásra érdemes ez a nagyon fontos 168 oldalas kötet.

„búcsú… tőlem… nem könnyen ment… ragaszkodtam magamhoz… végnélküli történet leszek… nem először tévedtem… ez a corpus, faragatlan ládában én lettem… túlfaragott sose voltam… kekec pasi, az igen… túlélő-tipus… apátlanság, holokauszt, tbc, strocke… háborús évek duplán… nem volt hiába… végszóra, három meddő házasság után, három gyönyörű gyermek, Dorcsi, Daca, Andriska… a legédesebb méhből… pipi, szül. kertész erzsébet… még elérzékenyülök… ki látott hullát könnyezni… i se könnyezzelek… aki szipog, elhagyja a temetőt…. nyűgtől szabadultok… megettétek, ami telik… az enyéim… miki bátyám… elmaradó barátok… egy gonddal kevesebb… jól nézek ki… csak úgy vág az agyad… egy újjal is… kipipálható… cudar a világ… csudálatos… én elmegyek, te elmégysz, ő elén… egyenesítsétek ki a derekama… ha törik, akkor is… egyben maradjak…. nem fogtok fázni…. éhes sem leszek… adok magamból… nem esznek… jut eszembe egy vicc… arisztid nem találkozik taszilóval… szakálla kender… elleszek… eleinte szokatlan… tényfeltárok korlátlan… kitaláljuk a kommunikációt… nem jöttek, nehezebb lesz… átadás-átvétel… értelmes kapnak a szakavak… más értelmet… nyelvi nehézség kétségtelen… az égbe nem megyek…. himalájára se akartam… virágot síromra nehogy… kavics… nem tartalak fel tovább… amit lehetett… ragadt rátok valami… belőlem is… első dolgotok… levakarjátok….
lehet utolsó írásom
korrigálja sírásom"