A fogturizmus sem tartja itthon az orvosokat

Ha a helyzet rövid időn belül nem javul, nem csak jelentős bevételkieséssel számolhatunk, hanem akár az ellátásban is problémák merülhetnek fel - olvasható a Semmelweis Figyelőn.

A fogászati turizmus érdekes jelenség, mivel az orvosi szolgáltatások jellemzően nem transzferábilisak, sőt Európában a Középkort és a korai Újkort nem a betegek, hanem az orvosok vándorlása jellemezte. Az 1990-es évektől kezdődően azonban fordult a helyzet, és az olcsóbb, de színvonalas kezelések érdekében beindult a fogászati turizmus. A kontinensen olyannyira, hogy az európai fogászati turizmusból Magyarország 40 százalékot tudhat magáénak, ami 60-70 milliárd forint éves bevételt jelent. Ez már csak azért is figyelemreméltó eredmény, mert körülbelül 350-400 mikro-és kisvállalkozás érte el saját erejéből. Ezzel szemben azonban külföldön – Lengyelországban, Törökországban, Csehországban, Bulgáriában - a kormányok erőteljes támogatásával fejlesztik ezt az ágazatot, ezért a piacért folyatott küzdelem egyre élesedik.

Krízishelyzet alakulhat ki

Az elmúlt évben a kormány is belátta, hogy lépéseket kell tennie, hogy versenyben maradhassunk. Az Orvosi Turizmus Iroda Zrt. 2011 április 21-én megrendezte az I. Magyar Fogászati Turizmus Fejlesztési Konferenciát, ahol a miniszterelnök is felszólalt és a fogászati turizmus fejlesztéséről és pénzügyi támogatásáról írt alá egy együttműködési nyilatkozatot.

A jelenlegi helyzet azonban aggodalomra ad okot. A fogorvosok - ahogy más szakorvosok is - egyre többen foglalkoznak a külföldi munkavállalás lehetőségével. Dr. Balázs Péter, a Semmelweis Egyetem Népegészségtani Intézetének kutatója a Fogorvosi munkaerő-helyzetünk és nemzetközi migráció című tanulmányában ad átfogó képet a helyzet súlyosságáról. „A jelen tanulmány adatai arra hívják fel a figyelmet, hogy változatlan, netán fokozódó külföldre áramlás mellett a hazai ellátásban, rövid távon is krízis, vagy krízis közeli helyzet keletkezhet" - írja tanulmányában a szakember.

Nincs pontos statisztika

Az egyik fő problémát az jelenti, hogy nincs pontos, validált statisztika a kiáramló orvosok számáról, ami alapján képet kaphatnánk a helyzetről. „A humán erőforrás kívánatos egyenlegének tervezéséhez elemi szükség volna egy olyan nulla-bázisú adattárra, amely az adott időpontban (célszerűen a naptári év végén, kezdetén) valósághű képet ad a működő fogorvosok számáról, majd az adatok továbbra is megőrzik a validitásukat a bejelentési fegyelem alapján.".

Eredetileg 2000-ben, az akkor összes aktív fogorvosnak kötelező volt bejelentkeznie a Magyar Orvosi Kamara (MOK) nyilvántartásába, a további években azonban csak a frissen diplomát szerzők és honosítottak jelentkeztek. Így négy évvel később már 5600 felett volt az aktív fogorvosok száma. 2006-ban azonban a működési engedély nélküli személyeket törölték a nyilvántartásból és a létszám 4804 főre csökkent. Ez a létszámváltozás várhatóan a következő ellenőrzések során meg fog ismétlődni.

Annyi biztosnak látszik, hogy 2000-és 2010 között a frissen diplomát szerzők 85,4 százaléka itthon dolgozott. Emellett azonban fokozatosan növekszik a külföldi munkavállaláshoz szükséges igazolások kiadásának a száma. Erről kimutatást az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal (EEKH) adatai alapján 2004 óta vezetnek. Az adatokból kiderül, hogy csökkenést az sem kompenzálhatja, hogy az itthon maradók egyre tovább, egészen idős korukig dolgoznak. „A hazai képzés, a bevándorlással együtt is csak a halálozási és időskori visszavonulás képes fedezni. Másrészről úgy is fogalmazhatunk, hogy a külföldre távozó munkavállalók pótlását kisebb részben az adja, hogy a fogorvosok egyre időseb korban vonulnak vissza az aktív munkavégzésből, részben pedig időnként rejtélyes létszámtöbbletek kerülnek elő a statisztikai revízió kapcsán".

A kutató szerint azonban, ha valós statisztikai adatok állnának rendelkezésre, azok folyamatos létszámcsökkenést mutatnának. Ha pedig ez a tendencia folytatódik, a hazai ellátás öt év alatt krízishelyzetbe kerülhet, amit a szerző szerint körülbelül 1000 orvos, vagyis évi 200 fő itthon tartásával lehetne megakadályozni.