"Nem adom fel", "Kézenfogva" - alapítványnevek. Az egyik fiatal, a másik mögött sok év munkája.
Mindkettő sérült, halmozottan hátrányos helyzetű, az élet perifériájára szorult emberek támogatására jött létre. A sérült emberek sokfélék, igényeik és lehetőségeik is. Szinte kivétel nélkül van mindegyiknek ép részképessége, amelyet hasznosítani tud a maga és társai érdekében. Az alapítványok erre a lehetőségre építenek: ez az alap, amelyen ha várat nem is, de stabil létbiztonságot, tervezhető jövőt lehet álmodni.
Ma már nem elérhetetlen a segítség
A Kézenfogva alapítvány egyik specialitása az a Fészek program, amelyet sok évvel ezelőtt kezdeményeztek, és amelynek eredménye 50 lakóotthon lett. Újabban pedig a Fecske program sikeréről számolhatnak be.
- Valóban többféle lehetőséget kipróbáltunk az évek során - mondta az MTI-Pressnek Pordán Ákos, az alapítvány ügyvezetője. - Az a meggyőződés vezetett bennünket, hogy a körülöttünk lévő világ nem szürke, nem egysíkú, hanem színes, változatos, és az emberek teszik ilyenné. A sérültek, a hátrányos helyzetűek is, akik mozaikként rakják össze tudásukat egységes egésszé akár nagy erőfeszítések árán is, erős elszántsággal és akarattal. A fészekteremtő, otthont adó programunk után most a Fecske elnevezésű örvend rendkívül népszerűségnek. Nem véletlenül, hiszen olyan családoknak segítünk képzett szakemberekkel otthonukban, akik sérült gyermeket nevelnek, vagy ilyen gonddal élő családtagot ápolnak. Ez bizony kemény próbatétel, 24 órás szolgálat. A nonstop készenlét minden családot megvisel, az átmeneti, de rendszeres otthoni segítség aranyat ér. Már hat megyében 500 család veszi igénybe ezt a szolgáltatást.
Az ügyvezető nagy örömnek és eredménynek tekinti, hogy nemcsak telefonösszeköttetés, hanem modern adatbank áll a rászorulók rendelkezésére, ha valamilyen segítségre szorulnak. Ma már több mint 700 szervezet, és hivatal elérhető számukra online formában, és 2360 szociális szolgáltatási egységet találnak adatbázisban.
Szavai szerint ma, a modern technika világában különösen igaz, hogy az információ aranyat ér, fokozottan érvényes ez a kiszolgáltatott, hátrányos helyzetű emberek családjaira, akik adott esetben felvilágosítást, segítséget szeretnének kérni. Ma már ez a segítség nem elérhetetlen.
A sérült emberek nem tehetetlenek
A Nem adom fel alapítványnév, de egyben mottó is; életprogram azok számára, akiknek minden nap meg kell küzdeniük létükért. Nem várnak külső segítségre, illetve nem akarnak csak adományokra, esetleges juttatásokra támaszkodni, hanem maguk szeretnék legalább részben irányítani sorsukat. Ebben segít az alapítvány.
Hogy milyen úton? Erről a kuratórium elnöke, Dely Géza beszél:
- Mi fontosnak tartjuk, hogy a sérült emberek meglévő, ép készségeit mozgósítsuk, hogy minél kevésbé legyenek másokra utalva. Velük együtt dolgozunk - értük. A legújabb, amiről beszámolhatunk, az annak a két közösségi otthonnak a felépítése, amelyet a fővárosba tervezünk. Az ötlet már korábban megfogalmazódott, de mostanra a megvalósítás realitása is közelebb került, mivel két fővárosi önkormányzat - az óbudai és újbudai - is felajánlotta segítségét. És ezek a felajánlások már jóval túljutottak a szóbeli ígéreteken, hiszen megvan a telek mindkét kerületben, amelyekre felépülhetnek a közösségi otthonok. Óbudán egy speciális ökoházat akarunk építeni olyan családok számára, amelyek sérült gyermeket nevelnek, vagy a családban sérült családtag él. A tervek szerint ez úgynevezett passzív ház lesz modern technológiával. A környezettudatosságra, fenntarthatóságra szeretnénk ezzel is irányítani a figyelmet. Az újbudai lakóotthonban is olyan családokat fogadunk majd, amelyekben sérült vagy halmozottan sérült családtag él. Egy modellkísérletről van szó, és semmiképpen nem akarjuk a külön otthonok létrehozásával elszigetelni a sérült embereket, ellenkezőleg, azt szeretnénk, ha önfenntartó jelleggel működnének ezek a házak, bizonyítva, hogy a sérült emberek nem tehetetlenek, vannak hasznosítható képességeik. Ezeket az otthonokat később nemcsak lakhatásra rendeznénk be, hanem olyan közösségi helyszíneket hoznánk létre, melyek egyfajta tréningközpontokként is működnének, és szakemberek támogatásával felkészítenék az itt lakókat a munka, az életkezdet lehetőségeire, Ha a modellkísérlet beválik, talán a munkaerőpiacon is több figyelem fordul majd sérült embertársaink felé, és könnyebben elfogadják, befogadják őket az épek társadalmába.
Vannak remények tehát, vannak reális elképzelések és tervek, van segítő szándék, sokfelől és sokféle. Bár az utak különböznek, a célban összefut a segíteni akarás, aminek végeredménye csakis egy lehet: alkalmassá tenni az önsegítő közösségekbe tömörülő sérült embertársainkat életük akadálymentesítésére.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!