Elektrosokk: horror vagy hatékony kezelési mód?

A pszichiátrián használatos elektrokonvulzív terápia (ECT) és a kardiológián alkalmazott, szívritmus szabályozására alkalmas elektromos kardioverzió (ECV) eszközigényt és hatásmechanizmust tekintve hasonlít egymásra, társadalmi megítélésük mégis eltérő.

Előbbi elektrosokk néven terjedt el a köztudatban, és sokan kezdetleges pszichiátriai eljárásként tartják számon. Lényege, hogy a beteg testébe elektródák segítségével áramot vezetnek, s az így létrejövő görcsrohamok befolyásolják az idegi folyamatokat. Azon depressziós pácienseknél, akiknél sikertelen a gyógyszeres kezelés, kiváló eredménnyel használják napjainkban is, a feszültséget pedig jelentősen csökkentették az idők során - írja a Semmelweis Figyelő.

A negatív attitűd elsősorban a tömegmédia és a hagyományos orvoslás ellenérdekeltjeinek számlájára írható, hiszen az elektrosokkot kórházi körülmények között történő gyógyítás helyett horrorfilmbe illő kínzásként ábrázolják. Az elektromos kardioverzió ezzel szemben a szívritmus szabályozására használt eljárás, a köznyelvben „a szív újraindítása", melynek során a szervre mért rövid elektromos ütéssel helyreállítják a normál működést.

„Rágugliztak" a szakértők

Takács Rozália és Gazdag Gábor, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának munkatársai az Ausztráliában is tevékenykedő Ungvári S. Gáborral arra kerestek választ, hogy az ECT, valamint az ECV megítélése milyen volt a magyar nyelvű internetes portálok körében 2000-től 2010-ig. A laikusoknak szóló és a professzionális tartalmakat egyaránt figyelték. Az eredmények tanúsága szerint az elektrosokkra vonatkozó kommunikáció elsősorban fegyvereket, büntetési módszereket és idegenkedve bemutatott eljárásokat taglalt. A defibrillátor kapcsán pedig többnyire az eszköz technikai leírása került terítékre.

A kutatók a következőképpen osztották meg a munkát: Takács Rozália a keresési eredményeket figyelte, majd Gazdag Gáborral egyszerre, ám egymástól függetlenül csoportokra osztotta a szövegeket azok tartalma szerint. Eltérő álláspontok esetén Ungvári S. Gábor volt a mérleg nyelve. Egy weboldalt akkor minősítettek nem szakmainak, ha orvosi szakkommentár nélküli, egyoldalú véleményeknek adott helyet. Az orvosi – nem orvosi halmazokon belül öt kategóriát hoztak létre: külön vették górcső alá az egészségügyi portálokat, a hírportálokat, az online magazinokat, az ismeretterjesztő honlapokat, továbbá a fentiek egyikébe sem sorolható egyebeket. Hangvétel szerint megkülönböztették a pozitív, a negatív és a semleges információt közlő oldalakat. Javallatok és hatékonyság méltatása esetén a mellékhatások említése mellett is pozitívnak minősült a tájékoztatás.

Javítani kellene a közmegítélést

Az ECT-re vonatkozó keresés 1 044 találatot hozott, amelyből 66 felelt meg a kritériumoknak. Többségük negatívan (36%) vagy semlegesen (38%) számolt be a terápiás lehetőségről. Az ECV-ről pedig 716 találatból 146-ot nézve túlnyomórészt pozitív (82%) vagy semleges (13%) hangvételű anyagokat találtak. Bár az eredmények megfelelnek a korábbi nemzetközi trendeknek, a felmérés korszakalkotónak számít a vizsgált médium szempontjából, mivel az internet a huszonegyedik század legrelevánsabb tájékozódási eszköze. Az ECT-vel kapcsolatos közvélekedést olyan tényezők befolyásolhatták, mint a Száll a kakukk fészkére című filmben büntetésként megjelenített elektrosokk, vagy az Ernest Hemingway öngyilkosságát e terápiához kötő érvelések sorozata.

A Google-találatok fényében az elektrokonvulzív módszer tehát primitív, nem tudományos, régimódi, sőt: morálisan kifogásolható, így nincs helye a modern pszichiátriában. Fontos megjegyezni, hogy míg a negatív álláspont forrásai főleg az egyéb kategóriájú, nem szakmai portálok voltak, a professzionális egészségügyi oldalak inkább pozitívan vagy semlegesen nyilatkoztak a témában.

Az elektromos kardioverzióról már lényegesen nagyobb számban írtak a hírportálok és a magazinok, jelezve az életmentésre és újraélesztésre épülő témák népszerűségét.

Magyarországon különösen fontos volna a pszichiátriai területen alkalmazott elektromos beavatkozás megítélésének javítása, mivel a depresszió előfordulása jóval meghaladja a nyugat-európai átlagot. Míg 1992-ben összesen 1 605 beteg kapott ilyen kezelést hazánkban, számuk 2002-re 315-re csökkent, mert az érintettek gyakran visszautasítják azt. A Semmelweis Egyetem kutatói kiemelten fontosnak tartanák a szakmai szempontok érvényesítését a közvélemény formálóinak részéről az ECT esetében is, hogy a páciensek nyitottabban állhassanak az egyik leghatékonyabb terápiás lehetőséghez.