Az olaszokon nehéz kifogni, mert többnyire van megbízható beszállítójuk.
Az olaszok nagy része, főleg délen, nem nagyáruházakban veszi az olívaolajat, hanem vidékről hozza, illetve termelőktől veszi. A helyiekkel szemben a külföldieket könnyű becsapni. Ha a hozzá nem értők azt látják az üvegen, hogy az olaj itáliai, extra szűz, hidegen sajtolt és még valami szép olasz neve is van a terméknek, rögtön azt hihetik, hogy valódi olasz árut találtak. Közben meg marokkói az olíva, spanyol a sajtolás és a kínai a címke. A világon hamisított olasz élelmiszerek között az olíva élen jár: például Új-Zélandtól, Alaszkáig árulják a pompeji olívaolajat, amiben egy csepp olasz olaj sincs.
Erről a témáról írt könyvet Tom Mueller amerikai újságíró, aki régóta cikkezett már az itáliai olívaolaj hamis mítoszáról - hangzott el a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában.
Az Extra szüzesség – A fenséges és botrányos olívaolaj világa című könyvében a szerző kijelentette, hogy az extra szűz jelző tulajdonképpen nem jelent semmit. Mueller részletesen bemutatja az olaszországi olajtermelést, beszélt szakértőkkel, minisztériumi illetékesekkel, termelőkkel, és megállapította, hogy a földközi-tengeri termelést az olívaolaj maffia uralja. Példákat is említ: sok hajó a törökországi kikötőkből mogyoróolajjal tele indul el és mire a dél-olaszországi Pugliába érnek addigra olívaolajjá „változik" a rakomány. A minőséget azonban nem olyan nehéz megállapítani, nem kell hozzá tanfolyamot végezni: sokat elárul az olaj szaga, az ára és az ha a címkén fel van tüntetve az eredete, valamint a szüret dátuma is.