Házi muzsikálásra jöttek össze eleinte, ám már harmincöt éve zenél a Semmelweis Vonósnégyes.
Házi muzsikálásra készültek annak idején, ám hamarosan egymást követték a nyilvános felkérések. A 35 évvel ezelőtt alakult, s azóta ugyanabban a felállásban játszó Semmelweis vonósnégyes évente néhány koncertet ad csupán, ám sikerük jelentős. Az évforduló kapcsán beszélgetett az Orvosok Lapja Székely György gasztroenterológus főorvossal, az együttes második hegedűsével - az interjú az Orvosok Lapja 6. számában jelent meg.
Hogyan indult a karrierjük?
Mind a négyen az orvosi egyetem zenekarában muzsikáltunk több mint három évtizeddel ezelőtt, én akkoriban főképp gitárszólistaként. A magunk kedvtelésére álltunk össze muzsikálni, de a megalakulás után nagyon hamar, 1983 decemberében már jött is az első felkérés, aztán meg sorra a többi. Évente 5-10 fellépést tudunk vállalni, néha külföldre is hívnak bennünket. Felléptünk már Salzburgban, Grazban, Rómában, Berlinben is, itthon pedig számos helyen adtunk koncertet. Többen kérdezték már, vajon profinak tartjuk-e magunkat, de mi nagyon büszkén vállaljuk, hogy orvosokból álló, az amatőrségnél egy picit komolyabban muzsikáló, ám alapvetően műkedvelő együttes vagyunk. Egyébként mindannyian zeneiskolában tanultunk és több hangszeren is játszunk.
Mekkora volt a legnagyobb közönség eddig?
A Zeneakadémia teltházas nagyterme, ahol többször játszottunk, de soha nem teljes koncertet. Meg is voltunk illetődve rendesen, de aztán győzött bennünk az orvos, hiszen a lámpaláz is csak egyfajta láz, amelyet le lehet győzni.
Milyen támogatást kaptak a profi művészektől?
Jó kapcsolatban voltunk Végh Sándorral, a salzburgi Camerata Academica világhíres karnagyával. A legendás, zseniális Kistétényi Melinda pedig személyes barátságával is kitüntetett bennünket. Ők sajnos már nincsenek közöttünk, de több kiváló művészkortársunk, például Rolla János hegedűművész vagy a legendás brácsaművész Konrád György jelenleg is sokat segít nekünk.
Hogyan állt, áll össze a repertoár?
A kvartett irodalomnak az egyik része a lelkesebb amatőröknek készült, ezt elsősorban Haydn és Mozart neve fémjelzi. Lenyűgöző ez a világ. Innen mi a korai Beethovenig, Mendelssohnig, Schubertig, sőt a Schumann-zongoraötösig is eljutottunk. A késői Beethoven-kvartettek, vagy a XX. századi vonósnégyesek technikai kihívását azonban nem mertük felvállalni.
Hogyan fér össze időben a professzionális gyógyítás és a magas szintű muzsikálás?
Általában hétvégeken jövünk össze próbálni, bár, ha tudom, hétköznap is előveszem a hegedűmet. Néha ugyanakkor orvosi konzíliumot is tartunk egy-egy próba közben, így szakmailag is támogatjuk egymást.
Általában mi kerül a repertoárba?
A klasszikus kvartett irodalom tanulása, mint említettem, összehozott minket kiváló művészekkel. Hogy csak néhány nevet említsek: Nagy Enikő brácsaművész és a nemrég elhunyt Devich Sándor tanította be nekünk Mozart vonósötöseit. A tanultakat a mai napig a 93. évében lévő és aktív muzsikusként működő Konrád Györggyel, az egykori Tátrai Vonósnégyes tagjával is gyakoroljuk és adjuk elő rendszeresen. Kistétényi Melinda, a legendás orgonaművész és tanár, Varga Csilla, Szentpéteri Gabriella és Várjon Dénes neves zongoraművészek, Berkes Kálmán, Käfer György klarinétművészek barátsága a zongorás és fúvós kamarazenét nyújtotta számunkra, utóbbiakkal Mozart, Schumann, Dohnányi műveit tanulhattuk meg és játszhatjuk. Az utóbbi években egyre több alkalommal muzsikálhattunk Vásáry Tamással. Bár ő mindig elmondja, hogy mi vagyunk a négy orvosa, de ez fordítva igaz, ő kezel bennünket emberi példájával és barátságával.
Hogyan értékeli a vonósnégyes működésének harmincöt esztendejét?
Visszatekintve az eltelt időszakra, magam is meglepődtem, hiszen ez voltaképpen zenei misszió volt, anélkül, hogy ennek tudatában lettünk volna. Nyolc vaskos album dokumentálja koncertjeinket hazánk sok fontos színhelyén. Ilyen a többi mellett a Zeneakadémia, az Óbudai Társaskor, a Bartók Ház, a Fóti Katolikus templom, valamint számtalan egészségügyi intézmény, klub. A házi muzsikálást és az amatőr zenélést sikerült visszahozni a zenei köztudatba, de ezt tényleg teljesen spontán történt! Ha nem állt volna mellénk sok-sok neves, kiváló hivatásos muzsikus, nem jöhetett volna létre ez a több évtizedes „koncertkarrierünk”.
Igazi kuriózumnak számít az a kötet, amelynek kiadására készül. Mondjon erről néhány gondolatot!
Egy exkluzív kötetet állítok össze a magyar–osztrák zenei kapcsolatokról a rendszerváltozás óta eltelt időszakban. Ennek ugyanis személyes tanúja voltam és vagyok a zene fővárosában, Salzburgban, ahonnan immáron 25 éve tudósíthatom a magyar közönséget a legnagyobb magyar sikerekről, hiszen zenei világhatalom vagyunk. A kötetet a Salzburgi Ünnepi Játékok vezetése a teljes fotóanyag ingyenes rendelkezésre bocsájtásával támogatja. Ők is nagyon fontosnak tartják és üdvözlik ennek a hiánypótló könyvnek a megjelenését. A könyv bevételét a Szent János Kórház általam vezetett gasztroenterológiai osztálya alapítványának ajánlom fel. Remélem, sikerül megfelelő támogatást kapnom hozzá.
Képünkön a vonósnégyes tagjai: Kelemen László, belgyógyász-háziorvos (első hegedű), Székely György gasztroenterológus (második hegedű), Ostoros Gyula tüdőgyógyász-onkológus (brácsa), Asbót Richard kardiológus (cselló).