Jakab András Marie Curie ösztöndíjat nyert

A Marie Curie Actions program keretében 180 ezer eurós, két éves kutatási ösztöndíjat nyert el dr. Jakab András PhD. November végén a bírálók pozitív döntése alapján tárgyalási fázisba (negotiation phase) került a pályázat. Sikerének hátteréről a radiologia.hu kérdezte.

- A Marie Curie Actions program az Európai Közösség FP7 keretprogramjának egyik legnépszerűbb programja, amely elsősorban a tudományos kutatást helyezi előtérbe. Miért gondoltál arra, hogy érdemes pályázni a Marie Curie Actions ösztöndíjának elnyerésére?
- Úgy érzem, hogy az Európai Unió viszonylag sikeresen, kiemelt hangsúlyt fektet arra, hogy a kutatói pályát vonzóvá tegye. Ennek egyik fő iránya a mobilitási programok támogatása. A kutatói pályamodellt nem csupán a nagy szavakkal teszik vonzóvá, hanem – mondjuk ki a tényeket – megfelelő anyagi támogatással: az FP7 költségvetésének 9%-át, 4 milliárd eurót tesznek ki a mobilitás jellegű kiadások.

- Mennyire volt bonyolult a pályázat?
- Fogalmazzunk úgy, hogy a bürokrácia gépezete működik Brüsszelben is. A pályázat megírását szigorú struktúrának megfelelően kellett végezni, több hónapos előkészítést igényelt, és a szakmai anyag (munkatervek, háttér, megvalósíthatóság, outreach activities) is egy kisebb FP7 projektnek megfelelő módon állt össze.

- Milyen kutatásokat tervezel megvalósítani a sikeres pályázat segítségével?
- Konkrét kutatási programmal kellett az EU felé pályázni a mobilitási ösztöndíjra, a „nagy" projekteknek megfelelő időbeosztással, így ez már most eldöntött. A bécsi orvostudományi egyetem (MUW) Radiológiai Klinikájának számítógépes képfeldolgozó laborjában fogunk dolgozni. Fő témánk az agyi kapcsolatrendszerek, a konnektom kialakulásának és adaptív változásának a kutatása lesz (FABRIC: exploring the Formation and Adaptation of the BRaIn Connectome). A leendő munkacsoport már egy jó ideje végez prenatális, in utero funkcionális és diffúziós MR vizsgálatokat, így a világon elsőként mutatták ki 20-30 hetes magzatokban a szinkronizált agyi aktivitást resting-state fMRI-vizsgálatokkal. Ezen eredményeket elemezve fogjuk a kapcsolatrendszer magzati változásait, valamit bizonyos felnőttkori adaptációját is leírni.

- Az elmúlt években jelentős eredményeket értél el a Debreceni Egyetem OLKD Tanszékén, valamint a Zürichi Egyetemen. Milyen alapokat nyújtottak ezek az intézmények?
- A bécsi klinika képfeldolgozó munkacsoportja aktív együttműködést folytat a zürichi csoporttal, valamint a bostoni MIT hasonló felépítésű laborjával, embereik gyakran cserélődnek a laborok közt. Egy ilyen kapcsolaton keresztül jött az ötlet. Először Debrecenben, Berényi Ervin tanár úr által „lettem megfertőzve" az agyi kapcsolatok vizsgálatával, majd ez az állapot Zürichben is „egyre súlyosbodott". Mindkét intézménynek jelentős szerepe volt a szemléletem alakításában, az egyik a klinikai-radiológiai-oktatói oldalról, a másik pedig a számítástechnikai és mérnöki oldalról támogatott, bár hozzáteszem egyik szakterületnek sem lettem igazán a tudora.

- Hogyan lehet értelmesen felhasználni 180 ezer eurót?
- A költségvetés elosztása kötött, ebbe beleszólása az ösztöndíjasoknak tulajdonképpen nincs is. Ennek nagy része fizetés, személyi juttatás, utazási és konferencia költségek. A kutatással kapcsolatos nagy költségeket (infrastruktúra, állatok stb.) ebből nem igazán szabad finanszírozni – elvárják, hogy olyan laborban dolgozzunk, ahol ez egyéb forrásokból már megoldott. Ez az én esetemben sem lesz gond: az MRI vizsgálatok folyamatosan zajlanak, valamint a bécsi egyetem megállapodással rendelkezik a diagnosztikai egységgel, miszerint szinte korlátlanul és ingyen használhatják a korszerű MRI eszközparkot, a 3 tesla és 7 tesla térerejű készülékeket.

- Példád egyértelmű sikertörténet. Hogyan lehet ma egy magyar kutató nemzetközi környezetben is sikeres?
- Személyes történetem eddigi sikere talán abban is rejlik, hogy sokáig olyan védett helyzetben dolgozhattam, ami a kutatási eredmények produkálásához ideális: nem klinikai intézetben PhD-n dolgozhattam, illetve utána is főleg oktatási és kutatási feladatok töltik ki mindennapjaimat. Talán ez nem lett volna lehetséges, ha az orvosi diploma megszerzése után közvetlenül az egészségügy útvesztőin keresztül kellett volna megtalálnom az utat a sikeres klinikai kutatásokhoz. Fontosnak tartom még, hogy a kutatók ne zárkózzanak be az egyetem négy fala és saját szakterületük határai közé, interdiszciplináris kollaborációkat alakítsanak ki, lehetőség szerint nemzetközi fórumokon vegyenek részt aktívan. A képalkotó diagnosztika és képfeldolgozás ilyen szempontból szerencsés helyzetben van, hiszwn kiszolgáló szakma, igazi multidiszciplináris kutatás.

- Kutatásod eredményei hogyan szolgálják majd a magyar és nemzetközi egészségügyi ellátást? Hogyan tudja majd azokat hasznosítani a klinikum?
- A magzati korban végzett diffúziós tenzor képalkotás, traktográfia és nyugalmi funkcionális MR-képalkotás klinikai indikációs területe nyilvánvalóan homályos még. De be kell látnunk, hogy milyen kevés információnk is van az élő és egészséges emberi magzatok agyában végbemenő funkcionális tevékenységről, annak időbeli alakulásáról – ezt ilyen formában non-invazív módon lehet tanulmányozni.

Manapság egyre többen beszélnek az agyi plaszticitás új modelljeiről, melyben nem csupán a szinapszisok szintjén történnek adaptív változások, hanem a nagyobb struktúrák szintjén is, például az axonális myelinizáció aktív szabályozásával is. A fejlődő magzati agy tanulmányozása funkcionális képalkotókkal betekintést nyújthat a korai plaszticitás folyamataiba, ezt összevethetjük a felnőttkori adaptív folyamatokkal (például agyi térfoglalások során átalakult strukturális és funkcionális kapcsolatrendszer időbeli folyamataival). A tervezett vizsgálati alanyok közt több, agyi fejlődési rendellenességgel diagnosztizált magzat is van, ami klinikai szempontból különösen érdekes lehet.