Jobb- vagy balkezes-e a molekula?

Új módszert dolgoztak ki amerikai tudósok a molekulák "jobb- vagy balkezűségének" a megállapítására: az eljárás nemcsak a tudósok munkáját könnyítheti meg, hanem előmozdíthatja nanoméretű anyagok, optikai érzékelők és új gyógyszerek kifejlesztését is.
A biológiában alapfontosságú az úgynevezett jobb- és balkezes molekulák megkülönböztetése. Az élőlények kizárólag balkezes molekulákból épülnek fel, de az eltérés érzékelhető abból is, hogy míg egy hatóanyag balkezes molekulája lehet hatékony, a jobbkezes változat biztosan inaktív.

Az amerikai energiaügyi minisztérium brookhaveni laboratóriumának és az Ohiói Egyetemnek a kutatói most olyan módszert kísérleteztek ki, amely egyszerűbbé teszi a molekulák kiralitásának a meghatározását.

Királisnak azokat a testeket nevezik, amelyek saját tükörképükkel nem hozhatók fedésbe. Ilyen például a jobb és a bal kéz, de a jobb- és balmenetes csavarok is egymás tükörképei, jóllehet a balmenetes anyát a jobbmenetes csavarra nem lehet ráhajtani. A kiralitás a molekulák világában is ismert jelenség: az őket felépítő atomok térbeli elrendezése következményeként két, egymással fedésbe nem hozható, tükörképi viszonyban álló formájuk létezik.

Hogy eldönthessék, melyik jobb- és melyik balkezes, az amerikai kutatók abból indultak ki, hogy a molekulák - jellegüktől függően - eltérő módon reagálnak a jobb- vagy balsodrású körkörösen polarizált fényre. Korábbi vizsgálatokból tudták azt is, hogy a molekulák jobban reagálnak a fényre, ha fém nanorészecskékhez vannak csatolva. A hatás felerősítésére különböző formájú és összetételű nanorészecskékkel próbálkoztak, végül rájöttek: ha olyan nanokockákat használnak, amelyek belseje arany, külső rétege viszont ezüst, a hozzájuk kapcsolt molekulák optikai jelzései - illetve a köztük lévő különbségek - szászsoros erősségűre növelhetők, ami jóval könnyebbé teszi a vizsgált molekulák jobb- vagy balkezűségének a kimutatását.

A LiveScience.com tudományos portál idézte Oleg Ganget, a brookhaveni intézmény munkatársát, aki úgy vélte, hogy felfedezésük roppant hasznos lehet egyebek között a gyógyszerekhez köthető biomolekuláris kölcsönhatások kutatásában.