Mi nem profitot termelünk, hanem embereket gyógyítunk!

Egyre gyakrabban olvasni a (szak)sajtóban a betegellátásban gyarapodó magánintézményekről, a magán- és a közellátás viszonyának tisztázatlanságáról. Elrettenve értesülök arról, hogy a privát ellátás egyre jobb „üzletnek” bizonyul. Érdemes tehát közelebbről megnézni, mi a valós helyzet egy idegen országban, ahol ezeket a kérdéseket több mint fél évszázada szabályozták és a két oldal súrlódásmentesen tud egymás mellett és egymással működni - írta le a tapasztalatait a Mandinerben Gaál Csaba Németországban élő sebész főorvos a köz- és magánbetegellátásról, illetve egymáshoz való viszonyukról.

Minden orvos alapvetően szabadfoglalkozású. Hivatásukat kétféle módon gyakorolhatják: (1) Szerződéses alapon, alkalmazottként kerülnek munkaviszonyba valamely egészségügyi intézménnyel vagy (2) önállóan, azaz „magánorvosként” működnek (de semmiképpen sem vállalkoznak!). Utóbbiak megjelölése Németországban „selbständig”, ami azt jelenti, hogy az orvos a saját vagy egy orvosi, társasági (pl. egyházi) közösség által létrehozott magánintézményben dolgozik, tehát maga biztosítja a munka tárgyi feltételeit.   

Az EU államaiban a saját rendelőben dolgozó orvos nem minősül vállalkozónak, hiszen nem ez hivatásunk jellemzője (Európai Bíróság döntése: 2010 Aktaszám: C-156/09)! A „vállalkozás” a Magyar Értelmező Szótár szerint is főként gazdasági jellegű foglalatosság. A mi tevékenységünk – még ha manapság idealizáltnak tűnik is! – hivatás, legalábbis így kellene, hogy legyen. Mi nem vagyunk piaci szereplők.

Hivatásunkhoz méltatlan és azzal összeegyeztethetetlen az üzleti szemlélet még akkor is, ha a saját rendelőben dolgozó orvosnak alapvető gazdasági ismeretekkel kell rendelkeznie.

Mi nem profitot termelünk, hanem embereket gyógyítunk!

Döbbenetem fokozódik, amikor arról értesülök, hogy „a Vállalkozások Országos Szövetsége (VOSZ) Egészségügyi Szekciójának megalakulásával” mód nyílt az erős érdekvédelmi szövetségre. Ez ellentmond az európai felfogásnak (lásd előbb), ezen kívül a mi érdekképviseletünk – mint mindenütt a világon – a Magyar Orvosi Kamara. Az ügyvédi ténykedést miért nem „vállalkozásban” végzik? Még soha nem hallottam, hogy valaki „vállalkozó ügyvéd” lenne. Nem meglepő, ilyen ugyanis nincs. Ők is egy köztestület tagjai, mint az orvosok és honoráriumból élnek.