Napégés: amennyit árt, annyit használ

A sejtekben lévő RNS-károsodás eredménye a napégés, amely ugyanakkor segíti a testet, hogy megszabaduljon a sugárkárosodott sejtektől - állapították meg amerikai kutatók, akik humán bőrsejteken és egereken tanulmányozták a bőr napégésének pontos folyamatát.

A bőr vörös és fájdalmas leégése egy immunválasz, amelyet a sejtekben károsodott RNS vált ki a környező sejtekből. A most leírt biológiai útvonal célja, hogy eltávolítsa a napsugárzástól károsodott sejteket - állítják a Nature Medicine című szakfolyóiratban közzétett tanulmányukban a szerzők. A San Diegói Kaliforniai Egyetem (UCSD) szakemberei úgy vélik: eredményük segítheti a kutatókat, hogy olyan módszert találjanak, amely gátolja a gyulladásos folyamatot. Egy ilyen módszernek nagy jelentősége lenne több más egészségi probléma, például a pikkelysömör kezelésében is.

"A pikkelysömörhöz hasonló bőrbetegségeket ibolyántúli sugarakkal, UV-fénnyel kezelik, ám ennek komoly hátránya, hogy növeli a bőrrák kockázatát" - magyarázta Richard Gallo kutatásvezető közleményében A humán bőrsejtekkel és egérmodellel végzett kísérletek azt mutatták, hogy az UV-B sugarak széttöredeznek és összegubancolnak egy bizonyos típusú RNS molekulát, a fehérjéket nem kódoló mikro-RNS-t. A napsugárzásnak kitett bőrsejtekben ez a megváltozott szerkezetű RNS képződik, amire válaszként a környező egészséges sejtek gyulladásos választ adnak. Utóbbi célja, hogy eltávolítsák a napsugárzás miatt károsodott sejteket, és ennek külső megjelenése a bőrpír és a fájdalom.

"A gyulladásos válasz fontos ahhoz, hogy elindítsa a sejthalál utáni gyógyulási folyamatot - emelte ki Gallo, aki szerint ugyanez a gyulladásos folyamat távolíthatja el a károsodott genetikai állományú sejteket, mielőtt elrákosodnának. - Az eljárás természetesen nem ad tökéletes megoldást, és minél több napsugárzás éri a bőrt, annál nagyobb az esélye, hogy a sejtek rákossá válnak."

A kutatók az egereknél találtak olyan géneket is, amelyek összefüggtek az UV-sugárzás elleni védelmi képességükkel. Azt még nem tudják, hogy az embereknél megtalálható hasonló feladatú gének pontosan hogyan reagálnak a napsugárzásra.