Segítség a szervdonorok hozzátartozóinak

A Magyarországon érvényben lévő jogi szabályozás a feltételezett beleegyezés elvét követi, amely azt mondja ki, hogy „ha valaki életében nem tiltakozott az ellen, hogy szerveit halála esetén szervátültetési célokra felhasználják, akkor feltételezhető, hogy beleegyezik ebbe" . A gyakorlatban azonban a hozzátartozók beleegyezését kérik, és ha ezt a többszöri konzultáció során megtagadják, a szervkivétel nem történik meg. Habár a magyar népesség 74 százaléka egyetért a feltételezett beleegyezés elvével, és 82 százaléka nem ellenezné saját szerveinek adományozását, a halott donorból történő szervátültetések száma mégis alacsony.

Az intenzívterápiás osztályokon történő kommunikáció fejlesztése nagymértékben képes befolyásolni a donorok hozzátartozóinak gyászreakcióját és depresszióját. Dr. Smudla Anikó (Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinika) és munkatársai azt vizsgálták, hogy az agyhalál kommunikációja az intenzívterápiás osztályokon, és a beleegyezés a szervdonációba hogyan hat a családtagok pszichés állapotára.

Kérdőíves felmérés a helyzet feltárására
A prospektív kohorsz-vizsgálatban a szervdonorok hozzátartozóinál kialakuló depresszió, gyász és reménytelenség mértékét becsülték meg annak függvényében, hogy a donáció előtt hogyan kommunikáltak velük, milyen információkat kaptak. A hozzátartozók pszichoszociális állapotát a traszplantációt követő 3-6 hónapban kiküldött kérdőívek segítségével térképezték fel.
A kérdőívek két részből álltak. Az első rész demográfiai adatokra vonatkozó kérdésekből állt, a második az Átdolgozott Gyásztapasztalat Kérdőívet (Revised Grief Experience Inventory; RGEI), illetve a Rövidített Beck Depresszió Kérdőívet (Shortened Version of the Beck Depression Inventory; SBDI) tartalmazta, amelyek segítségével a gyászreakció, illetve a depresszió mértékét becsülték meg.

Kritikus pont a megfelelő kommunikáció
A szervkivétel előtt a tanulmányban résztvevő 29 hozzátartozó mindegyike támogatta a donációt. A szervkivétel után azonban 24,1 százalékuk értelmetlennek látta a transzplantációt, valamint 41,4 százalékuknak kétségei voltak az agyhalál diagnózisának megbízhatósága felől.

A gyász és a depresszió nem korrelált az életkorral, a családi állapottal és a vallásossággal sem. A női hozzátartozóknál kifejezettebb testi tünetek és súlyosabb depresszió volt megfigyelhető. A veszteséget követő pszichológiai reakció kisebb mértékű volt a magasabb iskolai végzettségűek körében. A depresszió tünetei a résztvevők 72,4 százalékánál jelentek meg.

Azok a hozzátartozók, akik nem voltak meggyőződve az agyhalál megállapításának megbízhatósága felől intenzívebben élték meg a gyászt, illetve súlyosabbak voltak a depressziós tüneteik.

Fontos a korai segítség és a hosszú távú gondozás
Ha a hozzátartozók a szeretett személy elvesztésével egy időben kapnak segítséget, azzal csökkenthetővé válnak a donáció negatív pszichológiai hatásai. A „HELLP" (Help Earlier in parallel with Loss of a Loved Person) koncepciójának első része a donorok hozzátartozóit informáló egészségügyi szakemberek adekvát kommunikációra történő oktatása. A koncepció második része olyan szociális háló kialakítása, amely segíti a gyász feldolgozását, és lehetővé teszi a donáció hosszú távú hatásainak követéses vizsgálatát.

A kutatási eredményeket részletesen bemutató cikk elérhető itt