5 rejtélyes járvány a középkorból

Vasárnaponként beizzítjuk képzeletbeli időgépünket és visszaruccanunk a középkorba, hogy többet megtudjunk arról, milyen volt az élet valójában annak idején Európában. A mai részben kiderül, milyen betegségekkel kellett megküzdeniük eleinknek egy olyan korban, amikor az orvostudomány még igencsak gyerekcipőben járt - írja a divany.hu.

Nemcsak a pestis, de számos más betegség és járvány is megkeserítette és rövidítette a középkori emberek életét: a korabeli, fejletlen orvostudomány a legtöbb esetben értetlenül állt a hirtelen felbukkanó, rejtélyes nyavalyák előtt, melyeket – különösen az olyan furcsaságokat, mint a táncoló pestis vagy az angol izzadás – gyakran boszorkányok és más természetfeletti erők számlájára írt a köznép. Kis középkori betegséghatározónk következik.

Szent Antal tüze

A pestis után az anyarozsmérgezés (ergotizmus), vagyis ahogy a korabeli emberek ismerték, Szent Antal tüze vagy bizserkór számított a legrettegettebb betegségnek a középkorban. A beteg ágyékán és végtagjain orbáncszerű kiütések jelentek meg, melyek égő fájdalmat okoztak, súlyos esetben a láb és a kéz megfeketedett és elhalt. 

A tömeges megbetegedést okozó, gyakran halálos kimenetelű nyavalyát – mely a Közel-Keleten és Kelet-Európában már Krisztus születése előtt is ismert volt – a középkorban Isten büntetésének gondolták, a megoldást pedig abban látták, hogy az érintettek elzarándokolnak Arles-ba Remete Szent Antal ereklyéihez, esetleg Egyiptomba a szent sírjához, imádkozni. Egy nemesember, aki betegségéből ily módon gyógyult fel, szerzetesrendet alapított a bizserkórban és más bőrbetegségekben szenvedők ápolására.

Ma már tudjuk, hogy a „szent tűznek” valójában semmi köze nem volt a földöntúli hatalmakhoz: a betegséget egy gabonákon élősködő gomba, az anyarozs (Claviceps purpurea) okozza, mely a rozs mellett az árpában, a búzában és a zabban is előfordul. Általában nagyobb, mint a gabonaszemek (kb. 2-5 cm hosszú), alakja viszont nagyon hasonló hozzájuk, ezért a gabonával együtt gyakran betakarították, majd beleőrölték a lisztbe, és az így készült kenyér és más ételek okozták a mérgezést, vagyis a bizserkórt. A kolostorokban lényegesen ritkábban bukkant fel Szent Antal tüze, ennek oka azonban nem a lakók istenfélő élete volt: a szerzetesek felismerték a gabonaszemek között megbúvó parazitát, eltávolították és nem sütötték bele a kenyérbe.

Angol izzadás

A történelem egyik legrejtélyesebb járványa a 15. században felbukkant, majd nyomtalanul eltűnt „angol izzadás” (sudor anglicus), amely mintegy 3 millió emberrel végzett. A korabeli feljegyzések szerint a betegség rendkívül gyorsan terjedt, lappangási ideje rövid volt, a tünetek hirtelen és brutális intenzitással jelentkeztek, „aki délidőben még örvendezett, estére már nem volt az élők sorában”. A betegség hirtelen hidegrázással, magas lázzal és levertséggel kezdődött, majd szívtáji szorító érzés, szapora szívműködés, gyomor- és májfájdalom, hányás, fejfájás, aluszékonyság, delírium, nehézlégzés, esetenként orrvérzés jelentkezett. A bőrön gyakran foltos, hólyagos kiütések alakultak ki, a fertőzöttek folyamatosan és fokozottan izzadtak, rendkívül büdös, penetráns szagot árasztva magukból.

A különös járvány először 1485-ben bukkant fel a szigetországban, majd a következő évtizedekben még ötször ütötte fel a fejét, és az angol hajósok a kontinensre is áthurcolták, sőt Skandinávián keresztül eljutott egészen Oroszországig. Érdekes módon a kór nemre, életkorra és társadalmi státuszra tekintettel szelektált: áldozatai főként 15–42 év közötti, jó erőben lévő férfiak voltak, akik a legvagyonosabb és a legszegényebb rétegekből kerültek ki, a nőket, gyerekeket és időseket nagyrészt elkerülte a ragály. Szintén különösnek mutatkozott a járvány földrajzi terjedése: Írországot és Skóciát érintetlenül hagyta (holott fertőzött angolok tömegei menekültek át ezekre a területekre), miként Németalföldről sem terjedt át Itáliába és Franciaországba, hanem kizárólag kelet felé vette az irányt.

Az angol izzadás valódi okát máig csupán találgatja az orvostudomány: a legelterjedtebb elmélet szerint influenzajárványról lehetett szó, talán a madárinfluenza egyik válfajáról, de felvetődött már a lépfene, a kiütéses tífusz, illetve különböző állatról emberre terjedő betegségek, mint az arbovírus-fertőzés és a hantavírus okozta tüdőszindróma eshetősége is.

További részletek a cikkben.