A falakon innen

Losonc a magyar határtól alig pár kilométernyire fekvő kisváros Szlovákiában. A korábban mezőgazdaságáról ismert településen az ágazat összeomlása miatt tömegek veszítették el munkájukat. A szegénység azóta is jelentős, a munkalehetőségek szűkösek – írja a nol.hu portálja.

Bohus, illetve Peter és barátnője enyhe fokban értelmi sérültek, Minya és Lackó pedig Down-szindrómásak. A legtöbb ember azt gondolja róluk, nem képesek önálló életre, intézeti gondoskodásra szorulnak. Nos, már a saját otthonukban élnek egy hatlakásos társasházban. Mindannyian 2008-ban költöztek e kétszintes házba. Korábban a várostól öt kilométernyire fekvő kis faluban, Szalatnán, egy XIX. században épített kastélyban éltek. A magyarországi nagy létszámú fogyatékos otthonokhoz hasonlóan e kastély is a város szélén áll, államosították, majd fogyatékos gyerekek otthonát alakítottak ki benne. Kőfalat húztak köré. Ez a benne élőket is elzárta a külvilágtól. Négy éve, a kiköltözés, vagyis szakmai zsargonban, a „kitagolás" pillanatában 72 ember élt a kastélyban.

A fogyatékos gyerekeket a szülők általában a családban próbálják tartani, de ez a posztszocialista államokban nehéz. Ezekben az országokban ugyanis szinte teljes egészében hiányoznak azok a szolgáltatások, amelyek a fogyatékos és pszichiátriai betegeket abban segítenék, hogy a helyi közösségben tanuljanak és dolgozzanak. Mindössze az eredeti lakóhelyüktől távol eső intézeteket választhatnak, amelyek általában életük végéig tartó elzárásra ítélik a lakókat.

Európában néhány évtizede, az emberi jogok erősödésének hatására, szemléletváltás történt. A nagy létszámú otthonokat egyre több helyen legfeljebb 10–15 fős lakóotthonok váltják fel, sokak önálló lakhatását is sikerül megoldani. Ez a folyamat a kitagolás.

A kastélyban 1951 óta működő otthont 2008-ban kezdték felszámolni. A lakókat több hónapos előkészítő munka során készítették fel az önálló életre, és ma már hét, kis létszámú házban élnek Losoncon. Denisa Nincová, az intézet néhány éve kinevezett igazgatónője arról számolt be, hogy a kastély volt lakói közül sokan járnak munkába, bár munkát találni nem könnyű, mert szociális foglalkoztató nincs a környéken, így mindenki a nyílt munkapiacon próbál elhelyezkedni. Bár időnként indulnak uniós forrásból fogyatékossággal élő embereket foglalkoztató programok, ezek leginkább csak a projektszinten maradnak.

A kollégák egy része nem tudott azonosulni az új szemléletmóddal, vagyis azzal, hogy az intézményi kereteket lebontva, önállóságra tanítással és támogatott lakhatással kell segíteni a fogyatékossággal élőket. A kastélyt működtető megye és a város vezetése viszont a projekt mellé állt, pedig Szlovákiának ekkor még nem volt kitagolási stratégiája. 2010-ben az új politikai vezetés mégis le akarta állítani a folyamatot. Azzal az ötlettel álltak elő, hogy a kastélyból inkább kórházakba kerüljenek a lakók. 2011-ben azonban Szlovákia is elfogadta saját nemzeti stratégiáját, amely a kitagolást kötelezővé teszi – tette hozzá a szociális munkás végzettségű igazgatónő.

Az új életet a kastély dolgozóinak nehezebb volt elfogadniuk, mint az ügyfeleknek – mondja Magdolna, aki a hét ház könyvelője. Most látom csak, mennyire felnőttek ezek a gyerekek. Attól tartottam, hogy elmennek az új házakba, és sokat fognak sírni. Attól is rettegtem, hogy becsapják és kihasználják őket, amikor vásárolni mennek, vagy csak a barátaikkal találkozni. Féltem, hogy nem találnak haza – tette hozzá Magdolna.

A szalatnai történet irigylésre méltó példa. Egy szakmailag tájékozott és elkötelezett csapat európai támogatások nélkül, politikai ciklusokon át, a bürokratikus akadályok ellenére is bezárt egy totális intézményt, menedzselve közben a lakók és a munkatársak ezernyi problémáját – összegezte Verdes Tamás a losonci nagy létszámú otthon kitagolásának történetét. A TASZ fogyatékosügyi programvezetője hozzátette azt is, a kastélyban korábban dolgozó szociális munkások és ápolók a kastély felszámolása után az újonnan kialakított otthonokban igazi közösségi szolgáltatásokat hoztak létre: ennek köszönhetően az ott élők egyre önállóbbak, a várost is kezdik megszokni, és sokuk a nyílt munkaerőpiacon helyezkedik el.