A hálapénz büntetőjogi értelemben bűncselekmény

Ellentétes lett a gyakorlat a törvényalkotó eredeti szándékával – vélekedik a hálapénz elfogadhatósága kapcsán dr. Berke Gyula, a Pécsi Tudományegyetem docense, aki a Munka Törvénykönyvét (Mt.) előkészítő bizottság tagjaként közreműködött a hálapénz elfogadását is érintő szabály kidolgozásában. Dr. Berke Gyulával a Dunántúlil Napló – online készített interjút.

– Hálásak önnek az orvosok?
– Csak nagyon kevesen tudják, hogy a nevemhez is fűződök a törvény szövegezése. De persze értem a célzást. Azt gondolom, hogy a hálapénz olyan mélyen gyökerezik a magyar társadalomban, hogy szinte alig számít, mi is van erről a jogszabályokban.
– Ellenzi a paraszolvenciát?
– Teljes mértékben. Gondoljuk csak meg: az adó- és járulékfizetők pénzéből fenntartott intézményekben, ugyanebből finanszírozott eszközökkel, gyógyszerekkel, egyebekkel végzett, ráadásul az intézmény felelősségére folyó gyógyítás után miért járna hálapénz bárkinek is, aki fizetést kap ezért, persze azt is a polgárok pénzéből – még ha keveset is.
– Ha így gondolja, miért volt szükség arra, hogy bekerüljön az ezt lehetővé tevő passzus a Munka Törvénykönyvébe?
– A munkaadók érdeke, hogy az alkalmazottak ne tehessenek szert náluk titkos jövedelemre, a munkavállalóké pedig az, hogy a fizetésükbe ne kalkulálják be eleve a borravalót. Tehát a szabályozás elsősorban az úgynevezett borravalós szakmákra vonatkozik. Ezek esetében eldönthetik a munkáltatók, engedik vagy sem az elfogadását. Másutt, a kultúrvilágban ennek a kereskedelmi jogi szabálynak komoly, évszázados hagyománya van...