A látó társ: vakvezető kutyával kinyílt a világ Nóra előtt

A születésétől látássérült Edelényiné Sebestyén Nóra és Strimmel, a fekete labrador vakvezető kutyája, valamint Zsolt a férj, és két kisfiuk három éve élnek Kaposváron.

- A férjem látó, 2004-ben mély barátsággal kezdődött a kapcsolatunk, csak egy évvel később lett szerelem az ismeretségből. Zsoltról tudni kell, hogy 30 éves korában elvesztette fél fülére a hallását, tehát gyakorlatilag nincs térhallása – mondja Nóra, aki így folytatja: megismerkedésünkkor még nem tudtam beleélni magam ebbe a helyzetbe. Így történhetett meg, hogy egyszer, amikor a Margitszigeten sétáltunk, valahonnan zenét hallottam, s érdekelt, tartozik-e hozzá valamiféle látvány is. Kérdésemre Zsolt úgy reagált: ha megmondom a hangok irányát, megmondja, milyen látvány tartozik hozzá. A mai napig mindennapos élményünk, hogy ő az én szemem, én pedig az ő füle – olvasható a Somogyi Hírlap – online oldalán.

Arra a kérdésre, hogy valóban igaz-e, ha az ember egyik érzékszerve kiesik, akkor a másik jobban kezd működni, Nóra úgy válaszol: fizikai értelemben nem igaz. De az ember megtanul jobban koncentrálni a többi érzékszervére, s az alapján felvenni az információkat. Erre mindenki képes volna, ha rászorulna. De, mint mondja ő már nem szorul rá erre, hiszen neki itt van Srimmel, aki megnyitja az emberek szívét, lelkét, így azok közvetlenebbek vele.

Strimmel most öt éves, három éves volt, amikor Nórához került, aki úgy érzi nagyon szerencsés volt, hiszen igen hamar, egy évvel az igénylés után kapta meg a kutyát a miskolci Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítványtól. A vakvezető kutyákra ugyanis óriási az igény, mindig van várólista. De az igénylők nem sorszám szerint kapják meg a kutyákat, hanem igyekeznek megismerni a gazdákat és a kutyákat is töviről hegyire, próbálnak temperamentum és egyéb szempontok szerint egymáshoz illő párokat találni – mondja Nóra, aki hozzáteszi: a kutyák kiképzése egyébként hat-kilenc hónapig tart. E kiképzés költsége pedig másfél millió forint. Évente sajnos csak 10-12 vakvezető kutya kiképzésére van pénz.

Jelenleg száz kutya dolgozik az országban látássérült emberek mellett. Somogyban hármunknak van kiképzett kutyája – mondja Nóra, aki kutyája furcsa nevére is fényt derít, amikor közli, hogy a fekete labrador Dániában született. Neve egyébként annyit tesz, mint hazánkban a Bodri. Strimmel kölyökként került egy német kutyakiképző iskolába, ahol egy magyar hölgy képzett ki kutyákat. Strimmel dán gazdához került volna vissza, ám az megbetegedett, és nem tudta fogadni a kutyát, így mivel nem maradhatott a német iskolában, a magyar kiképző hölgy eladta a miskolci iskolának. Így került relatíve későn mostani gazdijához Nórához, aki hozzáteszi, általában két-két és fél éves korban jutnak a gazdikhoz a vakvezető kutyák.

Arra a kérdésre, hogy mi az ami elvárható egy ilyen kutyától, és mi az ami már túlzás, Nóra úgy válaszol: képes menet közben irányban tartani, kikerülni a járdán lévő akadályokat, és föl-lelépőt jelezni. De nem taxi, tehát nem úgy működik, hogy bemondunk egy címet, s odavezet. Viszont rettentő jól megjegyzi az útvonalakat, s ha szokott útvonalainkon járunk, s egy-egy üzlethez jó élmény fűzi, akkor szinte biztos, hogy legközelebb is ráfordul egy picit, szinte megkérdezve, bemegyünk-e? Vannak persze preferált helyei: mondjuk a kutyabolt, s az étterem, ahova járni szoktunk.

Természetesen a kutyatartásnak is vannak nehézségei – teszi hozzá Nóra - olyan dolgok, amikkel megnehezítik az életet. Például azt folyamatosan tanítani kell Strimmelnek, hogy ha megsimogatják, az nem azt jelenti rögtön, hogy játék van. Ezért szoktam az utcán néha visszautasítani a közeledést, ugyanis teljesen kizökkenti a munkából.

Persze Srimmel nemcsak munkakutya, neki is megvannak a szabadidős tevékenységei, ahhoz hogy dolgozzon, minden nap jár neki a futtatás. A vezetés ugyanis nagyon nagy szellemi igénybevétel a kutyáknak, ezért csak nyolc-tíz éves korig dolgoznak.

Nóra egyébként, bár színeket nagyon jól lát, a tárgyaktól való távolságot nem jól becsüli meg. Ezért különösen nehéz az oszlopok, lépcsők, a járdán lévő dolgok azonosítása, mint mondja: néha sajnos inkább hátráltatja, amit lát, nemhogy segítené. Ezért is nagy segítség neki vakvekező kutyája, aki immáron két éve segíti életét.

Strimmel éjjel-nappal képes szeretni, 24 órán át csóválni a farkát, örülni. A labrador klassz képessége, hogy gyakran hoz vissza, szed össze tárgyakat, ha leejtem. Már-már szertartás, ha megérkezünk, hozza a papucsomat is. Igazi családtag, hű társam: amikor szültem a kisebbik fiamat, egy hétig voltam távol, Strimmel pedig tiszta lelki beteg lett. Nem értette, mi történt velem, hogy a mindennapi látogatás után a fiúk egyedül tértek haza. Mondták, ült a kert közepén, és nézte a kaput, várt. Ahogy szinte mindig teszi a lábamon a fejével, s közben érzem, azt kérdezi: miben segíthetek? – mesélte a lapnak Edelényiné Sebestyén Nóra.