A magyar betegek még mindig a tanult tehetetlenség állapotában vannak

A telex.hu az orvos–beteg–hozzátartozó közti bánásmódot feldolgozó cikksorozatának negyedik részében Magyarország és külföld között ingázó kétlaki, hazatért vagy végleg külföldre távozott magyar orvosok mesélnek tapasztalataikról és mondják el véleményüket arról, hogyan lehetne javítani a hazai ellátáson.

" Előző cikkünkben írtunk már arról, mennyire hiányos a betegkommunikáció oktatása a legtöbb magyar orvosi egyetemen. Dr. Sántha Judit nyugdíjas családorvos 30 évre visszanyúló svédországi tapasztalatai is ezt igazolják. Mint írja, Svédországban éveken át szervezett formában tanulta az orvos-beteg kommunikációt, a konzultáció felépítését. Ott a folyamat így fest:

A beteg része: a beteget 2-3 percig figyelmesen hallgatni, megkérdezni, hogy mi aggasztja, mit vár el a konzultációtól. Az orvos része: az orvos elmélyül az orvosi kérdésekben, és állandóan kommunikálva, hogy mikor mit és miért csinál, megvizsgálja a beteget. A közös rész, amikor az orvos összefoglalja a beteg részét, a véleményét, a folytatásról szóló javaslatát, amit partnerként beszél meg a beteggel.

A kommunikáció nem egy mellékes tantárgy a svéd orvosi egyetemeken, már az első évtől tanítják és gyakorolják az orvostanhallgatók és vizsgáznak is belőle az utolsó évben – folytatja Sántha Judit. – Ott is kellett idősebb kollégákkal vitatkozni, akik a régi orvos- és nem betegcentrikus hozzáállással viszonyultak a betegekhez, de lassan rájöttek az orvosok, hogy a beteg inkább követi a tanácsokat, ha érti, miről van szó, ritkábban jön vissza ugyanazzal a panasszal, ha meghallgatták, hogy mitől fél, az orvos kevesebb fölösleges kivizsgálásnak fog neki, ritkábban ég ki, a konzultáció rövidebb lesz és mindkét fél elégedettebb” – sorolja a nyugdíjas orvos. Meggyőződése, hogy a jó vagy legalábbis jobb kommunikációt meg lehet tanulni, és szerinte nagyon hasznos, ha a beteg visszajelez.

„A fő különbség a betegek alapvető tisztelete minden körülmény között” – mondja Fülöp Rita, aki jelenleg emlőradiológusként dolgozik Dániában, itthon pedig a magánszektorban helyezkedett el.

Nagyon hasonló alapelvet fogalmaz meg a cikk elején idézett Török Zsolt háziorvos-közgazdász is, aki évek óta ingázik Nagy-Britannia és Magyarország között. „Most Skóciában is dolgozom családorvosként és ott a patient first-elv érvényesül. A betegnek joga van például felvenni a teljes orvos-beteg konzultációt anélkül, hogy erről az orvos tud vagy előzetesen beleegyezik.”

Az eltérő mentalitás már a külsőségekben is tetten érhető: a skóciai egészségügyi intézetekbe belépve az első plakát, amit meglát az ember, az a „zéró tolerancia a verbális vagy fizikai abúzussal szemben”, függetlenül attól, hogy állami vagy magánintézményről van szó – mondja.

Továbbiak a teljes cikkben