A vegetatív állapotban levő beteg agyi válaszai nemcsak MRI-vizsgálattal, hanem EEG-vel is jól érzékelhetők.
A látszat ellenére az eszméletlenséggel járó úgynevezett tartós vegetatív állapot nem minden esetben egyenlő a tudat hiányával. A vegetatív állapot azt jelenti, a beteg életfunkciói működnek, de az agy - eddigi ismereteink szerint - semmire sem reagál. Adrian Owen, aki korábban a Cambridge-i Egyetem, most a kanadai Western Ontario kutatója, egy tudományos közleményben már 2006-ban beszámolt arról az eszméletlen betegről, akin mágneses magrezonanciavizsgálattal (MRI-vel) bizonyították, hogy néhány utasítást megért.
Amikor felszólították, gondolja el, hogy teniszezik vagy sétál, az agy felelős területei aktivizálódtak, ezt az MRI kétséget kizáróan kimutatta. Martin Monti cambridge-i agykutató hasonló következtetésre jutott. Néhány betegén MRI-vel igazolta, hogy egyszerű kérdéseket megértenek, és „igen", „nem" válasznak megfelelő agyi funkcióváltozással reagálnak.
Ez év novemberében a Lancet című szaklapban Damian Cruse, az Adrian Owen professzor vezette kutatócsoport tagja azokról az új kísérletekről írt, amelyek során kiderült, a vegetatív állapotban levő beteg agyi válaszai nemcsak MRI-vizsgálattal, hanem elektro-enkefalográfiával (EEG-vel) is jól érzékelhetők.
Az EEG az agy elektromos impulzusait a fejre helyezett elektródákkal érzékeli, évtizedek óta széles körben elterjedt, és ágy mellett elvégezhető vizsgálat. Az ideggyógyászat jól begyakorlott, minden napos rutineszköze. Nem kevéssé fontos, hogy lényegesen olcsóbb, mint az MRI. A kanadai munkacsoport most 16, tartós vegetatív állapotú beteget 12 egészségessel hasonlított össze. A felszólítások egyszerűek voltak: a beteg képzelje azt, hogy lába nagyujját hajlítja, feszíti, vagy azt, hogy a markát zárja vagy nyitja. A 16-ból három beteg „válaszolt" (Martin Monti korábbi MRI-s vizsgálatában 54 betegből öt). Ez arra utal, ezek a szerencsétlen emberek hallanak, megértik, amit mondanak nekik, képesek figyelemkoncentrációra, továbbá a válaszhoz szükséges memóriára és akaratra is.
Morten Overgaard dán agykutató azonban óvatosságra int:sem az MRI-vel, sem az EEG-vel nyert adatok nem szolgálnak tényleges bizonyítékkal. Nem tudhatjuk, hogy ezek a betegek csak válaszreakciókat produkálnak, vagy ténylegesen tudatuknál vannak. Egy újabb diagnosztikus szempontrendszer csak akkor lehet előrelépés, ha legalább erre a fontos kérdésre választ tudunk adni.