Aggódhatunk a jövőnk miatt

A magyar népesség fejlődése olyan történelmi utat járt be, amely során egy kiegyensúlyozott korösszetételű és létszámában alapvetően gyarapodó népességből fokozatosan elöregedő és lélekszámában fogyó népesség lett – állapította meg a Központi Statisztikai Hivatal Népesedési helyzetkép című anyagában. A népesség lélekszáma az ország jelenlegi területén 1981-ben érte el maximumát 10 millió 713 ezer fővel, azóta változó intenzitással ugyan, de folyamatosan csökken, és 2013. január 1-jén 9 millió 909 ezer főt tett ki. Ez harminckét év alatt mintegy 804 ezer fős, 7,5 %-os lélekszámcsökkenést jelent – írja a Világgazdaság – online.

Míg az 1980-as években főleg a kedvezőtlen halandósági viszonyok és az ezzel együtt járó magas halálozás, addig az 1990-es évektől a termékenység és a születésszám erős visszaesése, majd tartósan alacsony szintje játszott meghatározó szerepet a népességszámának csökkenésében. Az a termékenységi szint, amely mellett a népesség csökkenni kezdett (1,88 gyermek egy nőre) jelenleg elegendő lenne a népesség természetes fogyásának megállítására.

A KSH szerint a népességcsökkenés eltérő módon érintette a különböző életkorú és nemű lakosokat. A gyermekkorúak létszáma az össznépességnél is nagyobb mértékben, 925 ezer fővel, közel 40 százalékkal csökkent, miközben 65 évnél idősebb lakosok száma – a várható élettartam javulásával – nőtt. Felgyorsult a népesség öregedési folyamata, ami a korösszetétel torzulásával, illetve a gyermek- és a fiatal-, valamint az időskorú népesség arányának kedvezőtlen változásával jár együtt. Főleg férfiakkal lettünk kevesebben, mivel létszámuk 9,1 %-kal csökkent (a nőké 6,0 %-kal) – sorolja az adatokat a portál.