Aknamezőn toporognak a magánbiztosítók

Minél közelebb kerülünk a következő választások időpontjához, annál biztosabb, hogy halasztást szenved az üzleti biztosítók markáns megjelenése az egészségügyi szolgáltatások piacán. A politikusok ugyanis nem mennek fejjel a falnak. A közös gondolkodás azonban változatlanul zajlik, hol a színfalak mögött, hol előttük, mint legutóbb a Magyar Biztosítók Szövetségének konferenciáján, ahol egyes, a témában érintett társaságok vezetői cseréltek eszmét arról, milyen módon és mértékben vehetik ki részüket a lakosság egészségügyi ellátásából - olvasható a Medical Online portálon.

Egyelőre jóindulatú egyéni képviselői módosító indítványokat látni, azt viszont nem, hogy mögöttük milyen politikai koncepció áll. Márpedig az előbbiekre hosszú távú üzletpolitikát nem lehet építeni, vélte a Groupama Garancia Biztosító nem életbiztosítási ügyvezető igazgatója. Ha látnánk a konkrét politikai elképzelést, tette hozzá Máhig Attila, akkor a biztosítók tudnának mihez igazodni. Ilyen viszont jelenleg nincs a látóhatáron. Annyi tudható, hogy az egészségbiztosítási alapba több pénz nem kerül, miközben a technológia fejlődik, egyre drágábbak a kutatások, a gyógyszerek, egyre drágább lesz az egészség, így az egész ellátórendszer arra kényszerül, hogy nagyobb súlyt helyezzen a magánforrásokra.

Kozek András, az Allianz Hungária Biztosító Zrt. vezérigazgató helyettese szerint mondhatja a kormány, hogy megnyitja az állami intézményrendszert a magasabb jövedelműek közvetlen vásárlásai előtt, de erre – az osztrák megoldással szemben – nálunk kicsi az esély. Részben, mert az állami kórházaktól nagyon nehezen lehet szolgáltatást vásárolni, hiszen még homogén többlet szolgáltatási csomagjuk sincs, elegendő azokra a kényelmi szolgáltatásokra gondolni, amelyek tartalma kórházanként más és más. S persze azt sem tudni, hogy az állami fekvőbeteg ellátók akarnak-e, tudnak-e egyáltalán magánforrást fogadni.

Az ország előtt álló másik lehetőség az úgynevezett török modell követése, ahol egymás mellett két egészségügyi infrastruktúra működik. Ennek azonban az a feltétele, hogy az állami végletekig lerongyolódjon. Kozek András úgy gondolja, ha az átalakulást nem engedjük az állami intézmények felé, akkor a fejlődés ebbe az irányba fordul. S ennek vannak jelei, hiszen mára már kiépülőben a járóbeteg-szakellátás másodlagos, alternatív hálózata, bár annyira még nem rossz az állami ellátás, hogy a jóval drágább fekvőbeteg oldalon is elegendő keresletet hozzon létre.