Az egészségügyi dolgozóknak a legnagyobb stresszt az elmúlt egy évben nem a koronavírus, hanem a bizonytalan helyzetük okozta.
„Mivel nincs összefogás szakdolgozói körben, nincs erős szakszervezet, sokunknak – nekem is – nem maradt sok választásunk. Nincs más perspektíva. A szociális szférában sem jobb a helyzet” – így foglalta össze egy vidéki kórház ápolója, hogy miért írta alá az egészségügyi dolgozók státuszát megváltoztató új munkaszerződést - írja a g7.hu.
Az elmúlt napokban számos hír jelent meg arról, hogy orvosok és ápolók egyénileg vagy csoportosan tömegével hagyják ott a kórházaikat. A csalódottság és az elkeseredés az általam megkérdezett egészségügyi dolgozók szerint teljesen általános, az új szerződések végleges visszautasítása azonban egy szűkebb csoportra jellemző.
A nagy többség – az idézett ápolóhoz hasonlóan – beletörődve és magát megalázva érezve járul hozzá a jogfosztáshoz. A számok ezt persze nem mutatják, az országos kórház-főigazgató hétfői bejelentése alapján az egészségügyben dolgozók több mint 95 százaléka írta alá az új jogállási törvénynek megfelelő szerződését, amit óriási eredménynek nevezett.
Az egészségügyi dolgozók – különösen a nem orvosként dolgozók – szemszögéből nehezen lehet értelmezni a mostani változás irányát, időzítését és módját. Az elmúlt időszak legjelentősebb egészségügyi átalakításának Orbán Viktor még azzal ágyazott meg október elején, a második hullám kezdetekor, hogy a járvány miatt az orvosoktól és az ápolóktól is emberfeletti munkára lesz szükség a következő hónapokban.
Az emberfeletti munkáért már ekkor is csak az orvosoknak ígért áttörő erejű béremelést, az ápolóknak és a kiszolgálószemélyzetnek nem. Néhány nappal később pedig kiderült, hogy a béremeléssel párhuzamosan számos ponton korlátozzák az orvosok tevékenységét, az ápolóknak pedig kizárólag jogfosztás jár az emberfeletti munkájukért. Ugyanis az esetükben is korlátozzák a másodállást (amely sokuk számára létszükséglet), akár egy évre átvezényelhetik őket, és a több szempontból is védettséget nyújtó közalkalmazotti jogviszonyuk is megszűnik.
Miközben a koronavírus második hulláma évtizedek óta nem tapasztalt nyomást helyezett a kórházakra, az ott dolgozóknak az életek mentése és a nagy eséllyel elkapott betegség leküzdése mellett leginkább az egzisztenciális bizonytalanság határozta meg a mindennapjaikat. Ezt a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara felmérése is alátámasztja, amely szerint a válaszoló egészségügyi dolgozók számára a legnagyobb stresszt az elmúlt egy évben nem a koronavírus, hanem a bizonytalan helyzetük okozta*.
A felmérésből az is kiderül, hogy míg 20 éve a megkérdezettek 17 százaléka érezte magát súlyosan kiégettnek, 5 éve pedig a 21 százaléka, mostanra ez több mint kétszeresére, 47 százalékosra nőtt (idén az összes megkérdezett 70 százaléka érezte magát kiégettnek).
További részletek a cikkben.