A statisztikák szerint folyamatosan nő a már nem műthető, vagyis későn felfedezett emlődaganatok száma.
A részvétel a fontos – lehetne a szűrővizsgálatok mottója, de az emlő- és méhnyakrák esetében sokan nem élnek a lehetőséggel. Ráadásul vizsgálóhelyek tucatjai működnek úgy, hogy nincs meg a szükséges hátterük a diagnosztikához, egy lapunk által megkérdezett szakértő becslései szerint 40-50 olyan szakember van az országban, aki ilyen diagnosztikára alkalmas, miközben duplaannyian végzik a munkát. Így születnek az értékelhetetlen vagy félrediagnosztizált minták, fogy a beteg ideje. Nem beszélve a megannyi, megalapozatlan alternatív vizsgálatról, amely tévútra viszi az egészségtudatos nőket. Évente több ezer emberéletet veszítünk a szűrési rendszer hiánya, elégtelensége miatt - írja a 168 Óra.
A CT-lézer, a hőkamera, az elektroimpedancia, bár kíméletes eszközök, alkalmatlanok a betegség felismerésére. A páciensek a szűrés után megnyugodnak, noha nem kellene. A szakma pedig hiába küzd: miután a fentiek nem számítanak orvosi beavatkozásoknak, egészségügyi tevékenységnek, nincs joguk fellépni a kuruzslók ellen. Így kerül a rendelőkbe az a rengeteg, egyébként egészségtudatos páciens, akit túl későn lát szakember.
– Naponta találkozom 30-40 beteggel, közülük 10-15 biztosan járt alternatív vizsgálaton, ahol persze nem találtak semmit. Pedig nem egy közülük sajnos már nagyon előrehaladott stádiumban jut el hozzánk, amikor sokkal kisebb esélyekkel néz szembe a betegséggel – mondja Forrai Gábor, a Magyar Radiológusok Társasága Emlőszekciójának főtitkára, az Európai Emlődiagnosztikai Társaság elnöke.
A kollégáival azon dolgozik, hogy bővüljön a szűrésben érintettek köre, fiatalabb és idősebb korosztály is bekerülhessen, így kevesebben legyenek kénytelenek a hivatalos rendszeren kívüli megoldásokat keresni.
De más gond is van. Országszerte becslések szerint 100-200 mammográf működik, van, ahol egyetlen radiológussal, aki jó, ha hetente lát néhány leletet. Vagyis az a minimális jártassága sincs meg, ami szükséges volna. A szakmai követelmények szerint ugyanis az első évben minimum ötezer felvételt kell – felügyelettel – értékelnie egy radiológusnak ahhoz, hogy önállóan diagnosztizálhasson. Sokan egész életükben nem látnak ennyit.
Onkológusok tapasztalatai szerint számtalan esetben kell újra leleteztetni a CT- vagy a mammográfiás képet azért, mert a páciensek rossz helyen jártak. Előfordul, hogy a kép minősége sem értékelhető. Ám a plusz vizsgálatokra nincs kapacitásuk a megfelelő vizsgálóhelyeknek.
– Döbbenetes, hogy Európában egyedülálló szűrési rendszerünk van – mondja Forrai doktor –, ráadásul ez az egyetlen orvosi terület, amelynél a vizsgálat úgynevezett licencvizsgához kötött, ezt mégsem ellenőrzi senki. Vagyis ha egy település gondol egyet, beszerez egy készüléket, felvesz egy általános radiológust, és máris mehet a vizsgálat. Ha találnak valamit, biopsziát már nem mindig tudnak venni, vagyis kezdődik a beteg kálváriája a következő ellátásokért.
Az elsődleges gond itt is az alulfinanszírozottság. Radiológusaink ugyanazokkal az eszközökkel dolgoznak, mint Európa bármely országában, de tizedannyiért, a szakemberek hiánya különösen aggasztó. Ráadásul az alkalmas helyen végzett szűrővizsgálat után kiemelt páciens további ellátása szintén megoldatlan. A pénz hiánya korlátozza a további vizsgálatokat, a szükséges beavatkozásokat is.