Amikor vége a lelkesedésnek

A fogalom nem új keletű, angolszász területeken már a negyvenes évek végén tapasztalták a jelenséget, és burnout névre keresztelték - mondta Vida Krisztina pszichológus. A szakember elmondta, olyanoknál figyelték meg elsőként a kiégés tüneteit, akik „saját magukkal dolgoznak", vagyis hivatásszerűen mások segítésén fáradoznak. Például idős emberek vagy halálos betegek gondozásával foglalkozó ápolókat, orvosokat fenyeget a szindróma, illetve a pszichiáterek és a pszichológusok is kivannak téve a veszélyének. Sőt az utóbbi időben hazánkban a pedagógusoknál és a rendőröknél is könnyebben jelentkezhetnek a tünetek. Ezek a depresszióra igencsak hasonlító jelek.

A kiégés fizikai tünetekkel is jár. A bioritmus felborulása, alvásképtelenség vagy a pihentető alvás hiánya, étvágytalanság utalhat a negatív állapot kialakulására. A lelki tünetek pedig elsőként a munkahelyen ütik fel a fejüket. A pszichés kimerülés miatt csökken a munkavégzés iránti lelkesedés, az egyén a végsőkig kitolja a határidőket, gyakrabban jelent beteget, sűrűbbé válnak a késések, ingerlékenyebb, feszültebb lesz - sorolta az aggasztó jeleket a szakember.

A kedvezőtlen hozzáállás pedig lassacskán átcsorog a magánéletbe is, megmérgezve a külső kapcsolatokat, és beszűkítve az érdeklődési kört.

Az okok közt említhető az elégtelen elismerés anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt, a magas elvárások, a nagy felelőséggel járó kockázat, a vezetői támogatás hiánya és a nem megfelelő munkahelyi körülmények.

A megelőzésben és kezelésben ezért fontos az önismeret. Az embernek érdemes tudnia, hogy meddig terhelhető, hol vannak a saját határai, így egyszerűbben elkerülhető, hogy túlvállalja magát. És ugyanilyen lényeges a környezet pozitív visszajelzése is.