Az egyik leghalálosabb pszichés betegség az evészavar

Az étkezési zavarok még a velük évek óta foglalkozó szakemberek számára is sokszor szürke-zónát jelentenek. Az nlc.hu összegyűjtött néhány fontos tényt, amelyek a kulcsfontosságúak lehetnek az étkezési zavarok megértésében, felismerésében és kezelésében.

„Már hogy lenne anorexiás, hiszen nem is csontsovány? Meg egyébként is, csak abba kéne hagyni ezt a »nem eszek« hisztit.” „A fiúk biztos nem hánytatják magukat, és amúgy is, néha mindenki túlzabálja magát...” – csak pár példák azokból a bagatellizáló mondatokból, amelyek olyan gyakoriak a táplálkozási zavarok kapcsán, és amelyek nemcsak hibásak, de a betegre nézve károsak is. Mert bár tény, hogy a jelenlegi kultúránkban az étel és a testsúly túlságosan is a fókuszban áll, így gyakoriak a rendellenes étkezési szokások, ám ezek nem összetévesztendők a klinikai étkezési zavarokkal. Utóbbiak nem egy divathullám lecsapódásai, hanem olyan betegségeket jelentenek, amelyeknek a következményei életveszélyesek is lehetnek, és amelyek egyikét sem a betegek választották.

Mielőtt tehát múló hóbortnak neveznénk ezeket a betegségeket, fontos tudni, hogy az étkezési zavaroknak a legmagasabb a halálozási aránya az összes pszichiátriai betegség közül. A krónikus anorexia nervosában szenvedő személyek akár 20 százaléka is meghal a betegség következtében. Az anorexiára, a bulimiára és az egyéb, meg nem határozott étkezési zavarra (EDNOS, ma OSFED) vonatkozó tanulmányok pedig azt mutatják, hogy valamennyi étkezési zavar halálozási aránya hasonló. Sőt, a falásrohamokból, a tisztítókúrákból, az éhezésből és a túlzott testmozgásból eredő orvosi szövődmények mellett az öngyilkosság is gyakori az étkezési zavarokban szenvedők körében. 

További részletek a cikkben.