Belekóstolhatunk a külföldi egészségügyi ellátásba

Október végétől az uniós polgárok az egészségügyi szolgáltatásokért is átléphetik a tagállamok közötti határokat. Az új határnyitás nem lesz a schengenihez fogható: nem érdemes összepakolt bőrönddel várni október 26-át, amikortól a beteg uniós polgárokat megilleti a jog, hogy külföldön kezeltessék a bajukat. Számos fék fog arról gondoskodni, hogy a túlnyomó többség otthon maradjon a 2011-ben elfogadott uniós irányelv ellenére. A kelet- és közép-európaiak, így a magyarok sem fogják elözönleni az otthoninál színvonalasabb ellátással kecsegtető nyugati gyógyintézményeket, hiszen az új rendszer alapelve, hogy a külföldi költségekből csupán annyit áll a beteg társadalombiztosítója, amennyit belföldön ugyanezért az ellátásért fizetne. Így például egy csípőprotézis-beültetésért – függően a választott műtéti technikától és a gyógyulás során fellépő komplikációktól – Magyarországon átlagosan félmillió forint körüli ez a közfinanszírozott summa, ami nagyjából 1,7 ezer eurónak felel meg - írja a HVG.

A német, a brit vagy a francia ár viszont 6-7 ezer euró közötti, szövődménymentes esetekben is. A külföldi kórházi számlát zsebből kell kifizetni, hozzá jön még az útiköltség, netán a kísérő családtag kint tartózkodásával járó kiadás (lásd Kelet–nyugati átjáró című írásunkat). Mindebből jó, ha félmillió forintot kap vissza a magyar biztosított az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól (OEP). Ennél olcsóbb és jóval kényelmesebb az itthoni fizetős ellátás: a nógrádgárdonyi kastélyszanatóriumban az alapár két hét rehabilitációval együtt sem éri el a 800 ezer forintot, a Semmelweis Egyetem pedig 760–960 ezer forintos áron kínálja várólistamentes magánszolgáltatását. Hasonló szakadék tátong a szürkehályog-műtétek OEP-finanszírozása, magánkórházi és nyugat-európai ára között. A társadalombiztosítónál alig több mint 100 ezret „ér" az eljárás, magánorvosnál a beültetett lencsétől függően ennek duplája–ötszöröse, Nyugat-Európában ezt is meghaladó kiadással kell számolni.

A külföldön gyógyulás iránti erős vágy egyébként sem elegendő az induláshoz – hacsak nem akarja a határon átkelő páciens teljes egészében maga állni a számláját. A tervbe be kell ugyanis avatni az OEP-et, előzetes engedélye nélkül egy fillér térítés sem jár. Ahhoz, hogy az egészségbiztosító áldását adja a határon túli kúráláshoz, két nyomós érvet lehet találni. Az egyik, hogy komoly egészségnyereséggel járó, idehaza szakmailag elfogadott, de nem művelt beavatkozásért menne külföldre a beteg, vagy az orvosi szempontból még elfogadható időn belül nem oldható meg itthon az ellátása. „Nem rendelhető hozzá konkrét időpont, azt csak egyénre szabottan lehet megmondani, mi a még elfogadható" – áll az egészségügyért felelős államtitkárság HVG-hez eljuttatott válaszában.

További részletek a HVG hetilapban és honlapján