Betegérdek kontra objektív akadályok

Nemegyszer okoz fejtörést a munkatársaknak az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnál (ÁNTSZ), hogy miképpen teremtsenek egyensúlyt a betegek érdekei és az objektív akadályok között, amelyekből van bőven. Paller Judit országos tiszti főorvos a vele készült Az életmód meghatározza a jövőt című interjúban elmondta, a fennálló orvoshiány idején is érvényben van a minimumfeltételekre vonatkozó korábbi jogszabály, amely az ÁNTSZ számára a továbbiakban is iránymutató az engedélyezési eljárásokban és az ellenőrzések során. Azonban szerinte ha most bárhová kimennének, akkor csaknem mindenütt létszámhiányba ütköznének.

Kifejtette, nyilvántartásuk szerint az ideiglenes engedélyek száma csökken, a szolgáltatók igyekeznek megfelelni az elvárásoknak. A fekvőbeteg-ellátásban és a járóbeteg-szakellátásban a szolgáltatók három-három százaléka még mindig nem tudja maradéktalanul teljesíteni a feltételeket. Az alapellátásban, amely érinti a háziorvosokon, fogorvosokon túl a védőnői szolgálatot s az iskola-egészségügyet is, ennél jóval több ideiglenes működési engedélyt tartanak nyilván. Ez utóbbi aránynak az oka nem feltétlenül a személyi hiány dominál, inkább olyasmi, mint például az akadálymentesítés. Több helyen nincs meg a négyszemközti találkozás lehetősége a védőnői tanácsadáshoz, mert az önkormányzat nem tudja biztosítani a pénzt a megfelelő feltételek megteremtéséhez, vagy a teendői között egyszerűen az utolsó helyre sorolja ezt.

Arra a kérdésre, miszerint előfordul-e, hogy a szolgáltató értesíti az ÁNTSZ-t, hogy hiányos a gyógyítói csapata, Paller Judit közölte, nem, inkább igyekeznek a saját berkeiken belül tartani az információt. Ezért szerinte sokkal nyitottabb partneri viszonyban kellene lenniük egymással. A szolgáltatók attól félnek, hogy ha a hiány a hatóság tudomására jut, abból bajuk lesz. Ezen is fog segíteni az egységesített adatbázisokra vonatkozó kormányzati elképzelés, hiszen ha ez jól működik, akkor maga a rendszer is tud segíteni az adott intézménynek. Soha nem az intézmény van fókuszban, hanem a betegellátás . Megoldás lehet az átcsoportosítás, például a nagy hasi műtéteket átirányítják más intézménybe, de a vakbélműtétek maradnak, mert az változatlanul ellátható az adott helyen.