Döbbenetes történetek a hazai idegsebészetről

Több idegsebészeti újítás úttörője Valálik István címzetes egyetemi docens, aki elsőként ültetett be itthon agyi pacemakert. Neki köszönhető, hogy hazánkban hatékonyan kezelhető a Parkinson-kór, megszüntethető vagy mérsékelhető a kézremegés. A főorvos részt vett a bangladesi sziámi ikrek szétválasztásában is: ilyen műtét 15 ezer évenként adatik meg egy-egy idegsebész életében. Mielőtt bárki irigyelné, a növekedés.hu készítette interjúban szó esik a szakmai féltékenységről, a pálya nehézségeiről, a hitről és a vívódásról is. Természetesen szó esik a koronavírusról, illetve arról, hogy a járvány egycsapásra miként változtatta meg Valálik István életét.

Mi késztette arra, hogy az idegsebészetet, ezt az érdekes szakterületet válassza?

Már az egyetemen is foglalkoztatott, szerencsére az 1990-es évek elejétől az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetben dolgozhattam. Egy évvel később kerültem a Szent János Kórházba, ahol részt vettem az Idegsebészeti Osztály megalapításában. Pályámon a mérföldköveket 1993 óta számolom, ugyanis ekkor kerültem ki Svédországba, ahol szakmailag rengeteget fejlődtem. Ennek az volt az oka, hogy itt találkoztam először a sztereotaxiás idegsebészettel.

Ez mit jelent?

Agyi célzó berendezéssel végzett műtétről van szó, amelyet a Parkinson-kórral, a kézremegéssel kapcsolatban alkalmaztak. Persze már korábban is rájöttek arra, ha egy bizonyos részt az agyban elroncsolnak, akkor a remegés megszűnhet, de a lényeg az, hogy nincs közben bénulás, azaz megmaradnak a hasznos mozgások. Ez azért fontos, mert a kézremegést már évszázadok óta próbálták megszüntetni, még a nyaki ideg átvágásával is próbálkoztak, de előfordult az agykéreg kivágása is.

Véletlenül derült ki, ha egy részt az agyban elroncsolnak, akkor megáll a remegés.

Svédország után Svájcban is tanulmányoztam a funkcionális idegsebészetet, köszönhetően a világhírű Siegfried professzornak. A funkcionális ebben az esetben azt jelenti, hogy nem szervi eredetű elváltozásról beszélünk, hiszen ez a betegség nem látszik az agyban, szemben egy daganattal vagy egy vérzéssel. Képalkotó berendezést kell használnunk, amely segítségével feltérképezzük az agyat. Ez régen röntgen volt, ma már vagy MR, vagy CT.

Mikortól kezdte alkalmazni itthon a külföldi tapasztalatait?

Ahogy visszatértem hazánkba, azt láttam, egy új szakterületet sikerül meghódítanom, olyannyira, hogy azóta idegsebészeten belül a funkcionális területről születik a legtöbb tudományos közlemény. Úgy jöttem vissza Magyarországra, hogy az eljárást még senki nem csinálta a régiónkban. A remegés és a Parkinson-kór műtéti kezelésére 1996-tól először az úgynevezett hőkezeléses eljárást alkalmaztam, ami egy speciális elektródával végezhető rádiófrekvenciás roncsolásos technika. 

Ezt a módszert váltotta fel húsz évvel ezelőtt a mély agyi stimuláció, amelynek már volt anyagi része, hiszen implantátum igényről beszélünk. Milliméteren belül pontossággal dolgozunk! Ez nem jelenti azt, hogy ma már nem alkalmazzuk a korábbi eljárást, de nem ez a gyakoribb, hanem az újabb technika.

Ez miben más, mennyiben korszerűbb az előzőnél?

Nem kell az agyszövetet elroncsolni, a hatást beültetett elektróda érintkezőjére adott gyenge ingeráram fejti ki. A fizikai paramétereket lehet változtatni, vagyis a hatás szabályozható. Előfordul, hogy a páciens saját magának állítja be a leginkább hatásos értékeket. Az első műtéteknél még etikai engedélyre volt szükségünk, hiszen soha nem csináltak ilyet itthon. Továbbiak a cikkben