Fejtetű: Csíp, ég, viszket?

Az élősködők irtása, a ruhanemű fertőtlenítése önálló feladat – így pontosította a jogköröket a tetvesség elleni küzdelemben a módosított egészségügyi törvény, amely tavaly június végén jelent meg. Gyermekek esetében a szülőnek kell ezt megtennie, aki ha nem tesz ennek eleget, akkor hivatalból az egészségügyi szolgáltató vagy egészségügyi államigazgatási szerv képviselője jár el. Ilyen esetben a tetvek irtását, a ruhanemű fertőtlenítését tűrniük kell az arra rászorulóknak – olvasható a törvényben.

A vizsgált időszakban az elmúlt évhez viszonyítva emelkedett a tetvességi vizsgálatok száma, a tetvesség mértéke fokozatosan csökkenő tendenciát mutat. A legmagasabb előfordulási gyakoriságot Heves és Füzesabony körzetében, míg a legalacsonyabbat Gyöngyös és Hatvan térségében észlelték. Közismert, hogy ahhoz, hogy valaki megfertőződjön, elég egy elcserélt sapka, de zsúfolt buszon is szert tehetünk a kellemetlen viszketéssel jelentkező ízeltlábúra.

Nem is a fertőzés a szégyen, hanem ha nem küzdünk ellene. Az élősködők szaporodása rendkívül gyors, hiszen a hajtövekre lerakott mintegy 200 serkéből 6–8 nap alatt kelnek ki a 3-4 milliméter hosszúságú rovarok, melyek napi 6-12 alkalommal szívják az ember vérét, naponta. A serkéket a kifejlett rovar cementszerű anyagba rakja le, nem lehet kifésülni, sőt lemosni sem. A fejtetű – a „demokrata" élősködő ellen fokozott harcott indítunk, mert az utóbbi években ismét fokozódó probléma lett a közösségekben, iskolai osztályokban, óvodai csoportokban és nevelőotthonokban – közölte dr. ifj. Wernigg Róbert, a Heves Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szervének vezető tiszti főorvosa.

Az első félévben – amely hamarosan zárul – összesen 70 ezernél is több gyerekfejet vizsgáltak át a védőnők fejtetveket keresve, mint a tavalyi tanév hasonló időszakában. A vizsgálatok eredményeképpen 1358 gyermek hajszálai között találtak élősködőt, 560 esetben pedig a tetűirtó kezelést is elvégezték a szakemberek. A tiszti főorvos vélyemény szerint a tetvektől való megszabaduláshoz együttműködésre van szükség. Ebben a munkában a szülők, az iskola-egészségügyi hálózat, a népegészségügyi szakigazgatási szervek munkatársai mellett a pedagógusokra, nevelőkre is jelentős szerep hárul majd.