Sokszor azt mondják, a biztos rossz is jobb, mint a bizonytalanság.
A betegek többsége élni akar egy súlyos betegséggel is, de számukra fontosabb az életminőség, mint az élettartam - mondta a hvg360-nak Csikós Ágnes palliatív szakorvos, a Magyar Hospice Palliatív Egyesület tisztségviselője. Megfelelő fájdalomcsillapítással sok szenvedéstől megkímélhető a beteg, és ha nagyobb arányban tudnák a szenvedést enyhíteni, azzal csökkennének az eutanáziára vonatkozó igények is. Csikós Ágnessel Karsai Dániel strasbourgi pere előtt beszéltünk.
hvg360: Hogyan változik meg egy ember attitűdje az életvégi időszakban, amikor tudja, hogy már nem fog meggyógyulni, ha csak nem történik csoda?
Csikós Ágnes: Egészen más perspektívába kerül és nagyon értékessé válik ez az időszak onnantól kezdve, hogy valaki tisztában van azzal, a betegsége nem gyógyítható vagy visszafordítható, ha tudják, hogy kilátásaik hónapokban vagy egy-két évben mérhetők. Sokszor azt mondják, a biztos rossz is jobb, mint a bizonytalanság. Ezért tartom fontosnak – mind emberileg, mind szakmailag -, hogy a betegség gyógyíthatatlanságáról lehessen őszintén beszélni. Amíg ugyanis ez nincs így kimondva, addig a páciens érezheti, hogy „még meggyógyítanak”, „még kapok egy kezelést”...
hvg360: Először azt gondoltam, milyen nehéz lehet ezen a területen dolgozni, mert az ember sokat találkozik a halállal, de ahogy mesél, pont ez az időszak, amikor a legtöbb ember igazán megtanulja értékelni az életet.
Cs. Á.: Sokszor kérdezik, hogyan tudom ezt csinálni, és milyen nehéz ez. Én nem hiszem, hogy sokkal nehezebb lenne, mint bármelyik orvosi szakterület. A hospice-palliatív ellátásban egy csapatban dolgozunk, ahol a beteg, a család, az ápoló, a pszichológus, a gyógytornász, a dietetikus, a szociális munkás lehet legalább olyan fontos, mint az orvos. A beteg állapotához, értékeihez és kívánságaihoz igazítjuk az ellátást.
További részletek a cikkben.