A zika vírus egy gyenge dengue vírusnak tekinthető, melynek köztes gazdái (akárcsak a maláriának) szúnyogok.
1947-ben, Ugandában írták le először, rézusz majmokban, s mivel az alaptünetei (max. egy hét alatt elmúló enyhe láz, kötőhártya gyulladás és viszketés) nem annyira durvák, az elmúlt hónapokig nem igazán szentelt senki túlzott nagy figyelmet a vírus biológiájának. Ez azonban nyilván nem marad sokáig így. Az elmúlt hónapokban ugyanis egyre erősebbnek tűnik a kapcsolat a Brazíliában (és onnan északra, Közép-Amerika felé) terjedő vírus, illetve az ugyanitt ugrásszerűen megnövekedett Guillain-Barre szindrómás megbetegedések, valamint a mikrocephaliával született gyerekek száma között – írja a 444.hu portálja.
Használható oltás hiányában az egyetlen potenciális ellenszer nem a vírust, hanem köztesgazdáját, az Aedes aegypti szúnyogot célozó gene-drive. Ez, a már tesztelés alatt álló rendszer némileg különbözik azoktól az "újgenerációs", CRISPR-alapú elgondolásoktól, amelyekről a korábbi posztban írtam, ugyanis ez még egy ugráló-génen, vagyis transzpozonon alapul, amely kicsit céltalanul, de annál hatékonyabban tudja magát elterjeszteni a szúnyogok genomjában.