Gyógyulófélben az egészségügy

Az egészségügyi rendszer átalakításáról folyó diskurzus mára kampánytémává silányult. A pártpolitikai csatározások ingoványát gyakran a forrásokért és a befolyásért küzdő érdekcsoportok is fel-felhabosítják. Dr. Ónodi-Szűcs Zoltánnal, az egészségügyért felelős államtitkárral az ágazat megörökölt lemaradásáról, a fokozatos felzárkózásról, valamint a szubjektív értékelések és a számok közötti ellentmondásról beszélgettett a Demokrata.

– Az ellenzéki vagdalkozásokat már megszokhattuk. Ám a Professzorok Batthyány Köre évértékelő tanulmánya szintén erős kritikát fogalmazott meg az egészségügy állapotáról. A tudós testület úgy látja, e területen csak tűzoltás folyt, a kormányzat adós maradt a rendszer átfogó átalakításával. Mekkora volt a tűz, amelyet el kellett oltani?
– Annyit mindenkinek tudnia kell, hogy 2008–2009-ben a gazdasági válság hatásaként az egészségügy finanszírozására fordított pénz GDP-arányosan másfél százalékponttal csökkent, miközben a GDP is erősen csökkenő pályán volt. Ez óriási forráskivonást jelentett az ágazat számára. 2010 óta hiába költöttünk minden évben egyre több és több pénzt az egészségügyre, hiába indult be a gazdasági növekedés és csökkent az infláció, még nem állt helyre a gazdasági válság előtti értékarány. Kár lenne tagadni: eddig nem sikerült behoznunk azt a lemaradást, amivel a GDP-arányos költésben akkor elmaradtunk a többi uniós vagy OECD-tagországtól. Ám 2015-ben 200 milliárd forinttal többet költöttünk a kórházi, a szak- és az alapellátásra, mint 2010-ben.

– Mindez önmagában nem magyarázza azt a sokféle indulatot, amely a közbeszédet jellemzi, ha az egészségügyi ellátás szóba kerül.
– Ha valaki elolvassa a Professzorok Batthyány Köre tanulmányát, valóban azt gondolhatja, nem történt semmi változás. Ha az ellenzéki véleményeket hallgatjuk, még sötétebb az összkép. Ugyanez tükröződik a betegek vagy az orvosok panaszaiban. E helyzetet elemeznünk kell, hiszen a számok a közvélekedéstől eltérő képet mutatnak.

– A professzorok a rendszer átfogó átalakítását kérik számon, a kormányzaton.
– Az egészségügyi ellátórendszer hatalmas, rendkívül érzékeny szervezet, amelynek működése mindenkit érint. Nem hiszem, hogy olyan megoldásokat kellene kitalálnunk, amelyek mindent alapjaiban felforgatnak, de biztos vagyok abban, hogy mindazt, ami az „Egészséges Magyarország 2014–2020" Egészségügyi Ágazati Stratégiában áll, végig kell vinnünk, lépésről lépésre.

– Ez észszerűen hangzik, ám mégis kiábrándító időről időre azt hallani, mekkorára duzzadt ismét a kórházak adósságállománya.
– Ebben a kérdésben is érdemes a számokat elemeznünk. 2012 márciusában történt meg először, hogy a kincstár központilag begyűjtötte, mennyi adósságot halmoztak fel az egyes intézmények. Akkor a tartozás 32 milliárd forintra rúgott. Ezután negyedévente, majd havonta gyűjtötték az adatokat. 2014 januárja és decembere között az adósság 49 milliárd forinttal nőtt volna, ha év közben nem lett volna adósságkonszolidáció. Ha a tiszta számokat nézem, kiderül, akkoriban havonta 4 és fél milliárddal nőtt a kórházak tartozása.

– A konszolidációt 2015 áprilisában meg kellett ismételni…
– Valóban. De azóta már az adósság növekedésének üteme felére csökkent, hiszen az 51 milliárdos adósságot a kórházak 20 hónap alatt halmozták fel, tehát hasonló adósság felhalmozásához kétszer annyi időre volt szükség. A 2016 decemberi adatok pedig azt mutatják, hogy amióta adatgyűjtés folyik, a tavalyi év végén volt a legkisebb a tartozás összege: összesen 13 milliárd forint. Mondhat bárki bármit, ez óriási változás.

– Most mindenki azt találgatja, hogy a javuló helyzet ellenére bevezetik-e a választások előtt a kancellári rendszert.
– Továbbra is abban hiszek, hogy hatékony ellátásszervezés nélkül nem lehet átfogó változásokat elérni. Ám figyelembe kell vennünk az átalakítások nyomán fellépő feszültségeket is. Hiszen az egészségügy komplex és bonyolult rendszer. Nekünk pedig egyáltalán nem az a célunk, hogy feszültségeket keltsünk, hanem az, hogy a lehető legtöbb problémát megoldjuk, ha lehet, fájdalommentesen. A teljes beszélgetés itt olvasható