Óriási sokk egy pár számára, ha elveszítik a kisbabájukat, még akkor is, ha a terhesség elején.
Ezért is van, hogy a legtöbb kismama a 3. hónap végéig nem árulja el tágabb környezetének, hogy várandós. - Vetélésről a terhesség 24. hetéig beszélünk, ezután már szülésnek számít - magyarázza dr. Al Ghaoui Nadim, a gyöngyösi Bugát Pár Kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályának osztályvezető főorvosa.
- A vetélés általában a terhesség első trimeszterében zajlik, vagyis körülbelül a 12-13. hétig. Nagyon sok oka lehet, az egyik leggyakoribb, hogy fertőzés lép fel. Ok lehet a rossz helyen tapadó lepény, a magzati fejlődési rendellenesség, a korábban történt terhességmegszakítás, méhüregi gyulladás, és léteznek immunológiai okok is. Ezeken kívül okozhat vetélést a dohányzás, a fizikai és szellemi megterhelés, így a nehéz fizikai munka vagy a stressz, illetve a kismama krónikus betegsége, például a magas vérnyomás, a cukorbetegség. A mi kórházunkban a szülések számához viszonyítva 12-13 százalék körül van a vetélések aránya, körülbelül évi 100-110 eset. Ez az adat egyaránt az országos és a Heves megyei átlag alatt van – fejtette ki a főorvos.
A vetélés is olyan veszteség, mint általában a haláleset, gyászreakció követi minden ezzel járó érzéssel: szomorúsággal, haraggal, daccal, tagadással.
- Az apukát is megviseli, de vele szemben az a társadalmi elvárás, hogy „erős" legyen, támogassa az anyukát, ezért a férfiaknál jelentősebb az érzelmi elfojtás - magyarázza Csáti Szilvia, klinikai szakpszichológus. - A nők is igyekeznek tartani magukat, sokszor maguk előtt is palástolva a fájdalmat, ami gátolja a feldolgozás menetét. Általában fél, egy év kell egy ilyen veszteség feldolgozásához, ha tovább tart, illetve, ha szorongás, depresszió tünetei jelentkeznek, már pszichoterápiára van szükség. Segít a pozitív gondolatok, célok megfogalmazása. A következő baba számára is akkor lesz megfelelően előkészítve a terep, ha az elvesztett terhesség nehéz érzései már nem terhelik az anya lelkivilágát – tette hozzá Csáti Szilvia.