Háromszázezer forint lesz a mandulaműtét?

„Az intézmények többsége az OEP által engedélyezettnél lényegesen több beavatkozást is meg tudna csinálni. A Magyar Kórházszövetség reális lehetőségnek tartja, hogy ha valaki ki tudja fizetni a műtétjét, várakozás nélkül megtehesse az állami egészségügyön belül is. Sokan már ma sem várnak ugyanis évekig egy-egy műtétre, vizsgálatra, hanem megvásárolják a magánszolgáltatóknál. Ha ez a pénz a közintézményekhez folyna be, a dolgozók is többet kereshetnének, és rövidülhetnének a várólisták azon betegeknek is, akik nem tudják finanszírozni a műtétjüket" – nagyjából így hangzott az indoklás. Fizetős állami felsőoktatás után itt a fizetős állami egészségügy is?

A közfigyelmet elterelő, kormányzati gumicsont-hadműveletről van szó? Vagy csak a szűklátó önérdek buzog a kórházi lobbi javaslattevőiben? Őszintén szólva, nem tudom a választ. De arra képesnek érzem magam, hogy végiggondoljam mindazokat a következményeket, amelyeket az ötlet kezdeményezői gyaníthatóan maguk nem gondoltak végig – akárhonnan származik is a kezdeményezés – írja cikkében Mihályi Péter.

Ha a kormány áldását adja a Kórházszövetség kezdeményezésére, akkor minden kórháznak az lesz az alapvető érdeke, hogy minél több tehetős, készpénzzel fizető beteget lásson el, és minél kevesebbet bajlódjon a mindenféle bürokratikus szabály alapján ellátandó, kevesebb bevételt hozó átlagpolgárral, meg a szegényekkel. Így mindenki kiszolgáltatott helyzetbe fog kerülni – elsősorban a betegek, de a beosztott orvosok is.

Tankönyvi közhely, hogy az orvos-beteg kapcsolatban a beteg mindig kiszolgáltatott helyzetben van, hiszen nem tudja felmérni, hogy állapota mennyire súlyos-veszélyes, és milyen terápiára van szüksége. Persze, ahogyan az átlag-beteg – vagy az őt kísérő hozzátartozó – egyre tájékozottabb, ez a kiszolgáltatottság valamelyest csökkenthető. Abban a kérdésben viszont, hogy mennyi jövőbeli szabad műtéti kapacitása van egy adott kórháznak, sem a beteg, sem a hozzátartozója nem tud és soha nem is fog tudni tisztán látni. Már csak azért sem, mert a Fidesz-kormány egyik első intézkedésével megszüntette a kórházakkal szemben is a biztosítottak érdekeit védő, várólista-nyilvántartó intézményt, az Egészségbiztosítási Felügyeletet.

Ráadásul a Semmelweis-terv alapján kialakított térségi tervezési rendszer logikája szerint a kórházakban a továbbra is létező ún. térségi és központi várólistán lévő betegek elsőbbséget élveznek azokkal a betegekkel szemben, akik friss beutalóval jönnek, sőt azokkal szemben is, akiket a térségi beutaló-központ önhatalmúlag rátesz a térségi listára. És még nincs vége a friss szabálymódosításoknak: a műtétre váró kispénzű átlagbeteget (tipikusan a nyugdíjasokat) megelőzheti az is, aki keresőképtelen, és a soronkívüli műtét fogja számára megadni a lehetőséget, hogy minél előbb újra munkába álljon.

Mi fog tehát történni? Egyfelől az, hogy a kórház gazdasági vezetése utasításba fogja adni a főorvosoknak, azok meg a beosztott orvosnak, hogy akit csak lehet, nyomjanak át a számlás-fizetős kategóriába. A kiszolgáltatott beteg pedig – esetenként anyagi erején is túlmenő – áldozatok vállalására is kész lesz, csak hogy minél előbb a műtőasztalra kerülhessen – festi fel Mihályi Péter a „máris belátható következményeket".

Természetesen a betegek az árak tekintetben is totálisan kiszolgáltatottak. Honnan tudhatnák, hogy a kórház az adott műtétért mennyi pénzt kap az OEP-től az „ingyenes" ellátás megszokott rendszerén belül. Igaza van az ügyben nyilatkozó Kovácsy Zsombornak, az egykor volt Egészségbiztosítási Felügyelet alapító vezetőjének: nagy a veszélye annak, hogy a 200 ezer Ft-os műtétet a számlás betegnek 500 ezerért fogja adni a kórház.

Előre látható azonban az is, hogy sok helyütt ki fog alakulni egy köztes piac is. Némi extra paraszolvenciáért azt is el lehet majd intézni, hogy „ingyen" műtétre kerüljön az is, aki legalább a 300 ezer forintos mandulaműtét felét-harmadát képes és hajlandó zsebből-zsebbe kifizetni. Aki viszont nem hajlandó, vagy nem képes, az egyre hátrébb fog csúszni a szépen hangzó intézményi előjegyzési listán.

A teljes tanulmány a Galamus.hu-n