Itt a második hullám? Nem, de még azzá tehetjük

Miközben a szomszédos államokban új napi fertőzési rekordok dőlnek meg, Magyarországon egy helyi góc okozott ijedelmet. Ez már a második hullám? Vagy csak az első, mert fáziskésésben vagyunk a Nyugathoz képest, és a térségünkben valójában most kezdődik a járvány? Ha elszúrjuk, bármelyik forgatókönyv valósággá válhat. A kormány részleges határzárat vezetett be, elhalasztják az augusztus 20-i tűzijátékot is. Sokan attól tartanak, hogy ez csak az első lépés az új kijárási korlátozás felé. Az új járványkezelési módszertan alapján most másféle védekezésre számíthatunk. Pontokba szedtük az új forgatókönyv lehetséges elemeit, írja a valaszonline.hu.

Ez már a második hullám? 

Először ebben a kérdésben kellene tisztán látnunk a balkáni eseményeket figyelve. A második hullámnak két ismérve van: egy mennyiségi és egy minőségi. A mennyiségi kritérium világos: a fertőzöttek számának meg kell közelítenie vagy meg kell haladnia a vírus eddigi csúcspontján tapasztaltat. A minőségi kritérium esetén a vírus olyan változáson esik át, amely növeli a fertőzőképességét, az esetek súlyosságát. Vélhetően azt is második hullámként érzékelnénk, ha hirtelen megnőne a súlyos állapotú fiatalok aránya. 

Kiindulópontként szögezzük le, hogy Magyarországon – és Ausztriát, Romániát és Ukrajnát leszámítva a szűkebb régiónkban – klasszikus értelemben eddig még nem volt járvány. A legmagasabb napi új esetszámot április 10-én regisztrálták, 200 fölötti értékkel, ez a fővárosi Pesti úti idősotthonhoz köthető. Az adat súlyos kitörésre utal – abban a közösségben. Ám leszámítva ezt a napot, országosan 116 az új fertőzések napi számának legnagyobb értéke, ami egy csaknem tízmilliós országban alacsonynak számít. 

Az utóbbi héten ugyan előfordult némi emelkedés, de június 6. óta egyszer sem regisztráltak még húsz fertőzöttet sem. A koronavírussal kapcsolatos halálozás és az aktív esetszám csökkenő tendenciát mutat. Az összhalálozás heti esetszámában sem látszik változás, a nagyvárosok csatornahálózatából nyert minták vírustartalma is alacsony. A kormány döntéshozói járási szintre bontva látják az adatokat, és azt is, melyik fertőzés intézményi (kórházi, idősotthoni) eredetű. A tegnapi nap sokkoló híre volt, hogy a járvány kezdete óta az egészségügyi intézményekben nozokomiális (kórházi) járványhoz köthetően 1062 személynél igazoltak PCR-vizsgálattal COVID-19 fertőzést, közülük 260 fő ápolt hunyt el. Vagyis lényegében minden második haláleset kórházi fertőzés következménye. Az adat hatására át kell értékelni a járványkezelésről eddig gondoltakat, és azt is, ennek milyen szakmai és politikai következményei lehetnek.

Lehet persze azt mondani, hogy a keveset szűrő Magyarországon nem lehet hinni az adatoknak, ezért inkább a trendekre kell figyelni. Májusban azonban egy nagy országos tesztet végeztek, és nagy járványt 10 575 reprezentatív mintán kiválasztott ember tesztelése sem jelzett. A H-UNVOVER néven végzett izgalmas kutatásban a négy orvosi egyetem összesen három aktív esetet talált, közülük is egy kórházban volt éppen. A legkisebb falutól a legnagyobbig, az írástudatlantól az egyetemi tanárig, a gettótól a Rózsadombig, a 14 évestől otthonában élő aggastyánig nézték meg hányan estek már át a fertőzésen. A májusi mintavételnél majd 11 ezer ember közül 70 ilyet találtak. Ha igaz a feltételezésük, és a reprezentatív minta ugyanúgy használható a vírusfertőzöttségnél országos következtetések levonására, mint például a pártszimpátiánál, akkor sem fertőződött meg 60 ezernél több ember március és május között. Ezért állítjuk, hogy Magyarországon nem volt első hullám, legfeljebb hullámocska. 

Amikor tehát második hullámot emlegetünk a balkáni térségben, akkor érdemes felidézni, hogy a vírus szempontjából időben nagyjából ott tartunk most, ahol Franciaország és Olaszország áprilisban – az első detektált beteg után négy hónappal. (Nem a vírus tényleges megjelenésétől számolunk, mert az a Barceloniai Egyetem kutatása alapján már 2018 márciusában Európában lehetett, vélhetően egy rövid ideig a spanyol városban tartózkodó turista hozhatta be.) A két nyugat-európai országban januárban mutatták ki az első fertőzöttet, mi márciusban. Nem árt tehát az óvatosság, de valószínűleg nem egy nagy járvány jeleit, hanem csak a korlátozások feloldásának hatását észleljük a térségben, vagyis annyit, hogy a vírus újra terjedni kezdett.

A koronavírus alattomos, pontosan az olyan kis ártalmatlan lazításokat szereti, amiket magunk körül látunk. Az emberek orr alá tolt maszkkal alibiznek az üzletekben, a fővárosi buszokra sokan védőeszköz nélkül szállnak fel, egyre többen ráznak újra kezet találkozáskor. A családok megtartják hónapokig halasztott ünnepségeiket, amelyre összegyűlik a rokonság, és örömükben újra a régi időkben képzelik magukat. A Balkánon több helyi járványt vezetnek vissza arra, hogy a szeretteiket pont azon a módon üdvözölték az emberek, ahogy korábban is. Csak éppen volt közöttük egy-egy szuperterjesztő. 

Miért őszre várják a második hullámot? 

Nem ismételnénk el olyan evidenciákat, hogy a vírusnak nem kedvez a tűző napsütés, hogy nyáron sokat vagyunk szabad levegőn, és ennek ősszel vége szakad. A vírus itt marad velünk, és a fertőzötteket télen sokkal nehezebb megtalálni, mert akkor eleve gyakrabban vagyunk betegek, a koronavírussal kapcsolatos egyik legnagyobb kihívás az, hogy a fertőzést nem könnyű megkülönböztetni az egyéb szezonális nyavalyáinktól. Tavasszal óriási szerencsénk volt, hogy a kórokozó egy amúgy is enyhe influenzajárvány végén érkezett meg hozzánk.

Ősztől tűt keresünk majd egy óriási szénakazalban. Akár több tízezer lázas beteg közül kell megtalálni néhány – nem is biztos, hogy lázas – koronavírusost.

Már több eset van, mint március közepén. Most újabb lezárások várhatóak? 

Március 18-án zárták be az iskolákat, addig a legnagyobb napi esetszám 11 volt. A napokban 16 is előfordult. Miért nincs tehát országos kijárási korlátozás megint? Vagy ez lesz a következő lépés? Biztosan nem tudhatjuk, ám a kormány által mintának tekintett országokban, a vírus terjedésének megakadályozására más módszert követnek a mostani belobbanási szakaszban, mint a járványveszély elején. Magyarország márciusban elsősorban a külföldről hazautazó tízezrek karanténba helyezésével tudta elfojtani a betegség terjedését, emellett a kijárási korlátozással és az idősek és fiatalok szétválasztásával próbálták meg elvágni a koronavírus terjedésének útját. Ez volt a sikeres, „belügyi” eleme a járvány kezelésének.

A kijárási korlátozásra, az iskolai zárlatra épülő járványkezelés hatásos, kényelmes a kormányok számára, mert könnyen elrendelhető és ellenőrizhető. Viszont a gazdaságot tönkrevágja, drága és pazarló. Miért kell korlátozni olyan régiókat, amelyeknek a környékén nincs, vagy csak kevés fertőzött van a hónapok óta uralt vírushelyzetben? Felesleges ott atombombát bevetni az ellenség ellen, ahol elég két mesterlövész is. Vagy egy. 

A járványkezelés új szakasza politikailag kockázatosabb az elsőnél. A belgrádi tiltakozások politikai háttere összetett, de jól mutatta, hogy a főként fiatalokból álló tüntetők nehezen tűrik az újabb korlátozásokat. A megoldás a fertőzöttek gyors felderítése, a szűrés és a vírusgazdák, valamint kontaktjaik karanténba zárása. Mindez teljesen más eszközöket igényel.

Akkor most mégis a svéd modellt vezetik be? 

Nem. Az osztrákot. Ausztriát követjük a balkáni országokat érintő utazási korlátozások bevezetésében. Szomszédunk emellett a lavinaveszélyhez hasonló jelzőrendszert tervez, amelynek lényege, hogy színkóddal mutatja egy adott területe járványügyi helyzetét. A cél, hogy ne legyen szükség az egész ország lezárására, csak a valóban fertőzött közösségeket izolálják. Az osztrák járványügyi rendszer települési szintig mérlegeli a kockázatot. Nem egyedülálló ebben, ugyanezt csinálják a britek is. A Londontól északra fekvő Leicester az első angol város, ahol szigorú korlátozásokat vezettek be, miután 114 esetet jelentettek onnan az elmúlt két hétben. Nem rendeltek el országos zárlatot, de mindenki láthatja, hol nagy a baj.