Ki mondja meg, hogy öregek vagyunk?

Én azt szeretem mondani, hogy az öregedés nem jó és nem rossz. Ahogy a fiatalság sem. Az öregedés egyszerűen csak VAN.

Egyáltalán nem biztos, hogy a társadalom ott húzza meg az öregedés határát, ahol a pszichénk és a testünk, ezért mindenképpen érdemes kritikusan rákérdezni mindarra, amit az öregségről kulturálisan tanultunk és örököltünk. A pánikról, az előítéletekről, a stigmákról és az élhető öregkorról beszélgetett az unikornis.hu Einspach-Tisza Katával, az ELTE Pszichológiai Doktori Iskolájának kutatójával, aki szerint küzdeni nem az életkorunk, hanem az előítéletek ellen kell.

Miből kellene éreznünk, hogy öregszünk? Mi van, ha nem érezzük?
Ha nem érezzük, akkor nyilván nem öregszünk. Abban az értelemben, amelyikben az öregedést magát belső folyamatként is értékeljük. A társadalom ettől függetlenül még „öregnek" fog nyilvánítani. A társadalom nem tesz egyebet, mint általánosít, és nem vesz figyelembe egyéni variációkat. Az öregséget magát létező tényként kezeli, és nem komplex konstrukcióként, mint az öregedéskutatás. Úgy kezeli, mintha egy adott életkortól az emberek mind azonossá válnának, rájuk aggat sztereotípiákat, és különálló fajként kezeli őket. Ezt nevezzük ageizmusnak, azaz életkoralapú előítéletnek, ami mechanizmusában hasonlóan működik a többi rasszizmushoz.

Mikor kezdünk el öregedni? Ki mondja meg, hogy öregek vagyunk?
Többféle besorolás létezik, talán a WHO-é a leginkább ismert ezek közül, miszerint egy ember 45-től 59 évesig középkorúnak számít, 60 és 74 között öregedőnek, 75-től 90 évesig öreg, végül pedig 90 éves kor felett elmondhatja magáról, hogy aggastyán lett. Összességében az életkor ennél jóval összetettebb kérdés, én például a doktori disszertációmban hat dimenziójával dolgozom az időnek, amiből a kronológia maga mindössze egyetlenegy, kevésbé jelentős szegmens. Ehhez hozzájönnek olyan egyéb tényezők is, mint hogy a társadalom és a kultúra, amelyikben te élsz, hol húzza meg az „öregedés" határát. Vagy hogy a te saját szervezeted hol kezdi el a folyamatot. Vagy hogy a te saját pszichéd miképpen követi ezt le.

Szóval a „hány éves vagy?" kérdés önmagában nem sokat ér. A jó kérdések és válaszok a teljes cikkben.