Ugyanazt a hivatástudatot, naprakész felkészültséget, áldozatvállalást várjuk el az egészségügy bármely területén dolgozóktól.
Vajon ki számít egészségügyi dolgozónak ma Magyarországon? Józan paraszti ésszel gondolkozva az orvos. Meg az ápoló. Meg az asszisztens, a védőnő, a beteghordó, a műtősfiú, a mentőtiszt, adott esetben a szociális gondozó, ha egészségügyi feladatai vannak. Ők azok, akikhez természetes módon fordulunk, ha megbetegszünk, akik éjjel-nappal, ünnepnapot nem ismerve, sokszor saját családjukat is háttérbe szorítva tesznek meg mindent, amit a hivatásuk megkövetel tőlük. Az én értelmezésem szerint tehát ők azok, akiknek a beharangozott, visszamenőleg esedékes szeptemberi béremelésből részesülniük kellett – volna – írja a Szilvási Zsuzsa a szoljon.hu portálján.
Mint kiderült, a kormányzat számára első körben csak a kórháziak számítottak egészségügyi dolgozóknak, az ő fizetésüket rendezték. Félreértés ne essék, ők is megérdemelték. Mint ahogy mindenki más megérdemelte volna, aki az egészségünkért dolgozik. Szerencsére „maradék elven" most a többiek is kaphatnak némi kiegészítést, ha nem is azonos feltételekkel. Még nem tudják, hogy mikor és mennyit, de kapnak.
Így talán a folyamatosan emelkedő kiadásaik egy részét finanszírozhatják belőle, legalább az asszisztenseiknek néhány ezer forinttal többet tudnak juttatni a háziorvosok, fogorvosok, gyermekorvosok. A semminél több, bár korántsem annyi, amennyire szükség lenne, amennyit megérdemelnének.
Pedig amikor az életünket mentik, ugyanazt a hivatástudatot, naprakész felkészültséget, áldozatvállalást várjuk el tőlük, bármely területén dolgoznak is az egészségügynek. Akkor senki sem tesz különbséget köztük – fejezi be írását a szerző.