Kiválóan vizsgázott az egészségügy

Nem lehet, és nem is kell a Föld minden lakosát beoltani a koronavírus ellen – mondta a Magyar Hírlapnak adott interjúban Kollár Lajos érsebészprofesszor. Kásler Miklós miniszteri tanácsadója utalt rá, a magyar egészségügy kiválóan vizsgázott. Ugyanakkor azt is aláhúzta, ahhoz, hogy a járvány esetleges második hullámát elkerülhessük, fokozott felelősség hárul minden állampolgárra.

– Ha megvan a vakcina, mennyi embert lenne célszerű beoltani?

– Nem lehet, és nem is kellene a Föld minden lakosát beoltani a koronavírus ellen. Hiszen a mostani trendek is azt mutatják, hogy a társadalmaknak csak egy része, relatíve kis százaléka fertőződött meg. Annyi oltóanyag vagy gyógyszer kell, amivel a klinikai és a gyanús eseteket, illetve a fertőzöttek esetleges kontaktjait be lehet oltani. Ehhez persze az is szükséges, hogy az adott beteg kapcsolati hálóját alaposan felderítsük.

– Sokan még ma is úgy vélik, a meghozott szigorú intézkedések céltalanok voltak, a tudományos körök feleslegesen keltettek pánikot, továbbá túl nagy árat fizettünk a védekezésért. Mit lehet ezekre a felvetésekre válaszolni?

– Sajnos minden társadalomban felfedezhető az a réteg, amely túl a nyilvánvaló hozzá nem értésen, merő rosszindulatból tiltakozik és ágál bármi ellen, ami a többség számára hasznos. Magam csak a tényeken alapuló gyógyításban hiszek, ezért nagyon furcsállom, amikor bizonyos, orvosi képzettséggel hírből sem rendelkező emberek be-bekiabálnak mondjuk Kásler Miklós ablakán azért, hogy ezt vagy amazt „másként csináljon”. Például itt van az ágyfelszabadítás kérdése...

– Ami azért eléggé nagy vihart kavart még a politikában is.

– Pedig erre nagyon egyszerű a válasz. Amikor azok az intézkedések történtek, még nem volt annyi információnk a vírusról és annak terjedéséről, mint manapság. Akkor azokat a riasztó adatokat láttuk Olasz- és Spanyolországból, Portugáliából és az Amerikai Egyesült Államokból, amitől az ember haja az égnek állt. Az egészségügy ellátó kapacitása mindenütt alatta maradt a hirtelen támadt igényeknek. A betegek kiszorultak a kórtermekből, s a folyosókon, a melléképületekben, néha egyenesen az utcán feküdtek. Sőt, nem egy ponton már a halottak elhelyezése is súlyos közegészségügyi, és ami legalább ennyire fontos, erkölcsi aggályokat vetett föl. Abban a pillanatban azonban, amikor kiderült, hogy Magyarországon nem lesz ilyen vészes a járvány, azonnal megindult az elkülönített ágyak „visszaadása”.