Korábban a betegek "gyerek státuszban" voltak

Mit tehetünk, ha úgy érezzük, nem kaptunk megfelelő egészségügyi ellátást? Mi van akkor, ha nem tájékoztatnak minket kellőképpen egy-egy orvosi beavatkozás alkalmával? Mikor érdemes jogi segítséget kérni? Egyáltalán: Magyarországon léteznek eredményes műhibaperek? Dr. Mátyás Brigitta ügyvéd válaszol az evamagazin.hu kérdéseire.

Főként orvosi műhibákkal foglalkozol. De mit is takar pontosan ez a terület?

Egészségügyi ellátórendszerben orvosi kezeléssel, illetve az egészségügyi törvény hatálya alá tartozó egyéb egészségügyi kezelésekkel kapcsolatban kialakult károsodások miatti kártérítési peres és peren kívüli eljárásokat jelenti szűkebb körben.

A polgári peres és peren kívüli eljárás kártérítés megfizetését célozza és annak megállapítását, hogy személyiségi jogsértés történt-, az adott kezelést végző orvos, intézmény kártérítési felelősséggel tartozik a bekövetkezett károkért.

Orvosi műhibák kapcsán lehetőség van az orvosi kamara előtti etikai eljárást, közvetítő eljárást, büntetőeljárást is kezdeményezni, ezek gyakorlati jelentősége kisebb. Egyrészt azért, mert ha az egészségügyi intézmény részéről van hajlandóság a megegyezésre, akkor ezen eljárások nélkül is megegyezünk, egy orvos büntetőjogi felelősségét megállapítani pedig csak a legritkább esetekben lehet.

Laikusként úgy képzelem, hogy szükség lehet hozzá a jogi szaktudáson túl nem kevés egészségügyi ismeretre is a munkád során…

Igen, így igaz, szükség van, és általában az ügyvédek nem rendelkeznek orvosi szakképzettséggel is. Ha egy jogász orvos is egyben, akkor sem lehet minden orvosi szakterületen hozzáértő.

Ezt nyilván pótolnunk kell. Minden esetben igazságügyi orvosszakértők segítségét kérjük, akikkel több esetben folyamatos a konzultáció. De pótolják az orvosi ismereteinket az egyetemi tankönyvek, szakmai protokollok, és emellett minden egyes ügyben teljes mértékben bele kell ásnunk magunkat az adott szakkérdés, az adott műtét, vagy az adott betegség kezelésébe.

Mi vonzott erre a szakterületre?

Több dolog is. Egyrészt pontosan éppen ez a kutatás, ami szükséges egy ügyben az egész per során. A megoldást, az ellenérdekű fél beadványára adott választ addig keresni, míg meg nem találom. Az egészségügyi ismeretek, melyekből mindig újat tanulok.

Emellett azért is vonzott ez a terület, mert korábban tényleg az volt a jellemző, hogy ha beteg vagy, akkor az orvosod megmondja, mit kell tenned, és megteszed mindenféle kérdés és fenntartás nélkül. Ez a paternalisztikus szemlélet, amiben a beteg tulajdonképpen gyerek státuszban van. Ebből a betegjogok biztosítása útján lehet kikerülni: azzal, hogy az embernek joga van kérdezni, informálódni, hiszen az ő testéről van szó, neki kell döntenie egy-egy beavatkozásról is a kockázatok ismeretében. A kockázatokról viszont az orvosa tud számára tájékoztatást adni.

Nagyon érdekelt a betegjogokról szóló képzés az egyetemen. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény új szintre emelte betegjogokat, korábban ezen jogok nem voltak külön nevesítve. Az új egészségügyi törvény akkor lépett hatályba, amikor én épp egyetemre jártam, így a betegjogok egy kötelezően választható tárgy volt, egy rendkívüli aneszteziológus főorvosnő tartotta.Ő hívta fel a figyelmemet arra is, hogy a másik jogi egyetemen tanít az az ügyvéd, aki erre a területre szakosított ügyvédi irodát alapított elsőként az országban. Így aztán oda is átmentem és beültem az előadásokra, ahol a különböző ügyek ismertetése, azok jogi megoldása még inkább megerősítette, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Tárgyalásokra is mehettünk, ez nagyon megtetszett. Majd ebbe az ügyvédi irodába kerültem ügyvédjelöltként, ahol nagyon sokat tanulhattam, minden lehetőséget megkaptam.

Szintén nagy mozgató erő volt, hogy ily módon a betegeknek segíteni tudok. A személyiségi jogok egy elképesztően szép területe a jogi hivatásnak, ami érzelmi többletet is ad, annak jó érzetén kívül, hogy elvégeztem a munkát, sikerrel jártam, azt is érezhetem, hogy segíteni tudtam, jót tettem.

Ami pedig nekem különösen fontos, hogy mivel szakértői segítséggel dolgozunk, nem kell úgy dolgoznom, hogy a valósággal ellentétes érveket kelljen előadnom, mindig az igazságért küzdhetek. Ha ugyanis az előzetes vizsgálatunk során bebizonyosodik, hogy nem történt a kezelésben mulasztás vagy hiba - vagy akár történt, de nem ez okozta a károsodást, akkor nem tudom vállalni az ügyet. Minden ügyvédnek joga van arra, hogy az ügyet és az ügyfelét megválassza, de számomra fontos az érzelmi azonosulás is az adott üggyel. Ha magam sem hiszem el, hogy igazunk van, akkor nehéz küzdeni.

Milyen jellegű problémákkal fordulnak Hozzád a kliensek?

Gyakoriak a sebészeti, szülészeti, nőgyógyászati, traumatológiai, ortopédiai ügyek, de onkológiai, plasztikai sebészeti, intenzív terápiás kezelések ügyében is megkeresnek.

Sok szakterületet érinthet, ha képalkotó felvételeken nem ismernek fel már látható elváltozásokat, gyanújeleket, például combnyaktörést, a fiatalkori csípő elcsúszást, rosszindulatú daganatokat vagy éppen nem készítenek röntgenfelvételt, amikor pedig kellene.

Nem megfelelő terhesgondozás, szüléslevezetés miatt a magzat vagy az anya károsodása, majd a sérülések kezelésének elmulasztása is többször előfordul, így a nagy magzat fel nem ismerése, anya és a baba ez okból kifolyó sérülése. Törlőkendő bennhagyása, valamint a beavatkozás közbeni fertőzések bekövetkezése esetén is megalapozott lehet az igényérvényesítés.

Az amerikai filmekben azt láthatjuk, hogy kisebb vagyonokat is megítélnek egy-egy műhibaperben a károsultnak. Magyarországon ezzel szemben mi a trend?

A kártérítés célja, hogy ugyanakkora összeget kapjanak vissza az ügyfelek, mint amit elveszítettek a károsodás folytán. Sajnos a testi-lelki sérülések kapcsán ezt pontosan nem lehet meghatározni.

Egyrészt bármekkora összegű pénz is kevés, mert nem pótolhatja az elvesztett szeretteiket, egészségüket, ugyanakkor a pénz mégis segít, hogy a leromlott testi lelki egészségi állapotból visszaszerezzék azt, amit lehet, vagy nyerjenek egy kis időt, amikor más gondjaira bízzák a gyermeküket, hozzátartozóikat, hogy utána legyen erejük tovább is gondozni őt.

Magyarországon is elérhetőek nagy, több tízmilliós összegű kártérítések és sérelemdíj, amit jellemzően a súlyosan sérült gyermeknek és szüleinek ítél meg a bíróság vagy súlyos madarandó egészségkárosodás, rokkantság esetén. A kártérítés a vagyoni károkat pótolja, a sérelemdíj pedig az a pénzösszeg, ami az elszenvedett fájdalomért, egészségkárosodásért, megváltozott életminőségért jár, ami csak becsülhető különböző szempontok alapján.

Mikor érdemes jogi lépést tenni egy esetlegesen rosszul sikerült beavatkozás után?

Én azt mondom, a megérzéseinkre kell hallgatnunk ilyenkor. Elsőként mindig kérdezzünk, próbáljunk választ kapni a kérdéseinkre a kezelőorvosunktól vagy akár más orvostól.

Ha úgy érezzük, hogy nem így kellett volna történnie, vagy úgy látjuk hogy nem történt meg a tájékoztatásunk bizonyos szövődményekről, aminek ismeretében például nem vállaltuk volna a műtétet, akkor érdemes ügyvédhez fordulni.

Annak szerintem mindig érdemes utánamenni, hogy mi történt egyáltalán, mert sokszor ezt sem tudják a hozzátartozók vagy a károsult. Nem tudják, hogy pontosan mi volt a halál oka, vagy miért alakult ki bizonyos károsodás. Akár a saját későbbi egészségük érdekében is fontos lehet ezt tudni.

Hogyan látod, mennyire vagyunk tudatosak ezen a területen?

Tudatosak vagyunk, egyre inkább. Egyre többet kérdezünk, informálódunk. Akinek egészségbeli kára van, életbevágó lehet, hogy ezt egy perben be is tudja bizonyítani, hiszen általában ezt követően nem vagy kevesebbet fog tudni dolgozni, tetemes kiadásai, anyagi vesztesége is lesz.

Ugyanakkor itt is az ésszerűségre, a józan ítélőképességre kell szorítkozni. Fontosnak tartom, hogy olyan esetben, amikor nem megalapozott az igény, lehetőleg ne induljon per, senkinek sem jó ez.

További részletek az interjúban.