Krónikus rendszerbetegség a rák

Magyarországon viszont még csak odáig jutottunk, hogy talán már megállt a növekedés. A különbség okát nem az egészségügy állapotaiban kell keresnünk, sokkal inkább a betegséghez való saját viszonyunkban – olvasható az Új Néplap Online oldalán.

Dr. Csőszi Tibort, a szolnoki Hetényi Géza Kórház onkológiai osztályának vezetője a lapnak elmondta: orvosi szempontból a rák ugyanúgy egy krónikus rendszerbetegség, mint például a cukorbetegség, vagy a magas vérnyomás, amikkel hosszú évekig együtt lehet, és kell is élni. Az emberek többsége ma még automatikusan a halállal azonosítja a rákbetegséget, holott már nagyon sok beteget véglegesen meg tudunk gyógyítani, ha időben felismerjük a betegségét, és megfelelő kezelésben tudjuk részesíteni. Ma már megszűnt az a gyakorlat, hogy öt év tünetmentesség után kimondjuk: gyógyult a beteg. Jóval később, akár 10–15 év után is újra jelentkezhetnek ugyanis a tünetek, ezért a „gyógyult" betegeknek az életük végéig onkológiai gondozást javaslunk. Speciális orvosi ellátásban részesülnek, és a korábbinál lényegesen fegyelmezettebb életmódot írunk elő nekik.

dr. Csőszi Tibor, aki a lapnak elmondta azt is: maga a betegség nem öröklődik, a hajlam viszont igen. Ahhoz, hogy ténylegesen is megjelenjen a rákbetegség, kellenek bizonyos környezeti tényezők is, a genetikai hajlamosság mellé. Ha egy családban halmozott módon fordulnak elő a daganatos betegségek, akkor kétségtelenül fennáll a genetikai veszély. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a család minden további tagja feltétlenül daganatos beteg lesz.

Újabban sajnos a férfiak és a nők körében is egyértelműen a tüdőrák vezeti a statisztikákat – mondja dr. Csőszi. Ez Jász-Nagykun-Szolnok megyére különösen igaz. Borzasztó sok elhanyagolt, előrehaladott tüdődaganat kerül mostanában elénk! A tüdőrákot a férfiaknál a prosztata- és a vastagbéldaganat, a nőknél pedig az emlőrák követi a leggyakoribb megbetegedések listáján. A lapnak arra a kérdésére, hogy hogy állunk a gyógyítással, a szakember úgy felelt: azoknál állunk különösen jól, amelyeket meg lehet előzni! Szinte minden daganatos betegségnél vannak úgynevezett „rákelőző" állapotok. Ha a betegséget elkapjuk még ebben az állapotában, akkor egyszerűen nem alakul ki a rák. Dr. Csőszi példaként a vastagbélrákot említette, ami az esetek kilencven százalékában polipból alakul ki. Ha ezt a polipot időben észrevesszük és eltávolítjuk, akkor nem lesz belőle daganat. Általánosságban is elmondhatjuk, hogy a korai stádiumban kiszűrt daganatos megbetegedések jól gyógyíthatók, míg a későiek már kevésbé. Vannak persze szervrendszerenként is óriási gyógyíthatósági különbségek – mondta a szakember. Míg a hererák majdnem 100%-ban meggyógyítható, addig a tüdőrák csak 15–20%-ban.

A magyar ember hozzáállása általában is tragikus a saját egészségéhez, de jellemzi a rákhoz való kapcsolatunkat is. A magyar ember gyakorta csak akkor megy el az orvoshoz, ha már jártányi ereje sincs, amikor már nagy a baj, és esetleg már nem lehet neki segíteni. A szűrésekre alig járnak el az emberek, pedig azok többsége ingyenes. Vannak Magyarországon olyan megyék, amelyekben például méhnyakrák-, vagy emlőszűrésre az érintettek húsz-harminc százaléka megy csak el. Döbbenetes! Az előttünk, itt az osztályon lezajló, halállal végződő rákbetegségek túlnyomó többsége olyan, hogy az, megfelelő időben diagnosztizálva, gyógyítható lett volna. Az emberi szervezet jó előre jelzi a bajt! Ha ezeket a jelzéseket nem vesszük komolyan, akkor magunkra vessünk. Tessék végre eljárni a megelőző- és szűrővizsgálatokra, mert ennyivel tartozunk magunknak és környezetünknek – hangsúlyozta a lapnak a dr. Csőszi Tibor.

A közelmúlt hazai rákkutatásának és rákgyógyításának egyik legnagyobb alakja a mezőtúri születésű dr. Lapis Károly akadémikus, orvosprofesszor a lapnak nyilatkozva elmondta: a rákgyógyítás rendkívüli fejlődésen ment át az elmúlt hatvan évben. Óriásit fejlődtek például a diagnosztikai eszközök. Amikor a pályámat kezdtem, egyszerűen még nem voltak rendszeres rákszűrések. A mai korszerű műszerek lehetővé teszik a rákbetegség egyre korábbi stádiumban való felfedezését. Már pedig, a rákos betegségek korai diagnosztizálása jelentősen növeli a gyógyulási esélyeket. Más kérdés, hogy a magyar ember valamiért, érthetetlen módon, nem él ezekkel a lehetőségekkel – nyilatkozta a nemzetközi hírű rákkutató.

Lapis professzor egy számpárral is illusztrálta a magyar mentalitást. A rákos megbetegedések gyakorisága Magyarországon 10%-kal magasabb az európai átlagnál, viszont 45%-kal több végződik közülük halállal. Ennek oka, állítja határozottan, egyértelmű: a magyarok nem vesznek részt kellő számban rákszűréseken, ráadásul pedig, gyakorta félbe is hagyják a kezeléseket... Hatalmasat fejlődtek a terápiás módszerek is. Vannak olyan daganatfélék, mint például a fehérvérűség bizonyos csoportjai, vagy a here- és az emlődaganatok, amelyeknél ma már 90–95%-os a gyógyulási arány – fűzte hozzá a szakember.