Megint kirepült valaki a kormány katapultszékéből

Nemcsak évekig, de minden bizonnyal évtizedekig lehet még azt játszani, hogy a politikusok az egészségügyiekre, ez utóbbiak meg a politikusokra mutogatnak, hogy „lám, ők tehetnek mindenről", de negyedszázaddal a rendszerváltás után jó lenne belátni végre, hogy ez nem vezet sehová - írja publicisztikájában a napigazdaság.hu szerzője.

Az egészségügy hangadóinak, az orvosi, szakmai és egyéb érdekcsoportoknak ennyi idő alatt fel kellett volna már fogniuk, hogy ha csak a rövid távú érdekeiket tartják szem előtt, és nem fognak össze, nem állnak a politika mellé, hosszú távon teljesen ellehetetlenülnek. Ha másból nem, hát az évtizedek óta működtetett hálapénzrendszer miatt kialakult bizalmi válságból levonhatnák a megfelelő következtetést. Annak is nyilvánvalóvá kellett válni a számukra, hogy ez a kormány nem vevő a folytonos siránkozásra, a tarhálásra, ehelyett – lássuk be, joggal – azt várja el, hogy az egészségügy szereplői is bizonyítsák hajlandóságukat a változásra, a változtatásra.

A politikusoktól is több belátásra lenne szükség azonban. Egyrészt huszonöt év alatt rájöhettek volna már, hogy ez nem egy felülről, kézi vezérléssel irányítható ágazat. Itt ezer és ezer különféle érdek működik pró és kontra, többek között ezért is törik bele a bicskájuk a „rendrakásba" újra és újra az amúgy jó szándékú ágazatvezetőknek. Azt is érzékelniük kellene, hogy felnőtt egy generáció, amelyik már csak a történelemkönyvekből ismeri a hamis egyenlősdi eszméjét, amelynek tagjai képesek felfogni, hogy nem jár, mert nem járhat mindenkinek minden, a legmagasabb színvonalon. Végül, de nem utolsósorban ideje, hogy ne csak a szavak, de a tettek szintjén, minden lehetséges módon és eszközzel odaálljanak a mögé a kormánytag mögé, aki hajlandó felvállalni ezt a nehéz feladatot. Mert bárki is legyen Zombor Gábor utódja, az egyik leghálátlanabb és legkevésbé irigyelt poszt lesz az övé.

Zombor se
Bár nincs okunk kétségbe vonni, hogy Zombor Gábor államtitkár lemondásának okai – mint jelezte – személyesek és családi természetűek, e tény keveseket fog befolyásolni a véleményalkotásban, mert mindettől függetlenül is logikusnak tetszik a lépés - írta a nol.hu publicistája.

Az egészségügy vesszőfutásába, kormányzati kudarcaiba nagyon is beleillene egy politikai-morális okokból fakadó lemondás. Még akkor is így van ez, ha Zombor Gábor távozása meglepetésként ért mindenkit.

Az őszi kormányértékelésre készülődve minisztere, Balog Zoltán, és a kancellárminiszter, Lázár János egyaránt úgy nyilatkozott, hogy államtitkári szinten nem lesz változás az egészségügy irányításában. És most, e látszólagos meglepetés ellenére sem tekinthető igazán váratlannak a lemondás, hiszen a korábban pártpolitikusként és kecskeméti városvezetőként is sikeres Zombor nem ért el áttörést az egészségügyben, neki sem sikerült talpra állítania az ágazatot. Sőt, a nyilvánosság előtt sokszor hangsúlyozott optimizmusa ellenére világossá válhatott számára, hogy a bármiféle eredmény eléréséhez szükséges erőforrásokat ő sem kapja meg a kormánytól - írta a lap.

Emelt fővel
Egyáltalán nem mindegy egy politikus számára, hogy emelt vagy lehajtott fővel távozik a hivatalából. Ezt a kérdést nem csupán a politikai elemzők döntik el, hanem a szakmabeliek, de még inkább a történelem. Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkár tegnapi lemondását sokan bizonyára bukásként értékelik, hiszen a Bács-Kiskun Megyei Kórház korábbi főigazgatójának, majd a sikeres kecskeméti polgármesternek nem sikerült megvalósítania elképzeléseit az államtitkárság élén. A szakmabeliek ugyanakkor sajnálattal fogadták Zombor távozását, emlékeztetve a politikus szakmai rátermettségére és megoldási javaslataira. Sokatmondó, hogy még az ellenzéki pártok sem bírálták a távozó államtitkár személyét - írta vezércikkében az mno.

Ez az államtitkári poszt nem ígér felívelő politikusi karriert és sikereket. Jogos, de pontatlanul célzott kritikákat annál inkább. Zombor Gábor egészségügyi államtitkári karrierje csak ezek fényében értékelhető, mint ahogyan a lemondása is. Mert az előzmények és körülmények ismeretében már egészen másképp fest a politikus teljesítménye, mint ahogy azt a látszat sugallja. Ha ezeket egymás mellé tesszük, már bizonyosan elmondható, hogy az életét az egészségügynek szentelő politikus emelt fővel távozhat a székéből.