Mégsem atombiztos a morfium kettős kórházi könyvelése

Egy négy évvel ezelőtti gyógyszercsempészési ügy adatait kérte be a rendőrség abban a nyomozásban, amely az Uzsoki utcai kórházban történt, morfiumtúladagolásos halálesetek miatt indult – tudta meg a Magyar Hírlap. A két eset közös pontja, hogy a jelenleg a bíróság előtt lévő per egyik vádlottja korábban az Uzsoki utcai kórház onkológus főorvosa volt.

A vád szerint csaknem harmincmillió forint értékű, szigorúan nyilvántartott onkológiai gyógyszert szerzett meg kórházakból és adott el a feketepiacon az öt vádlott. Az Uzsoki-ügy szempontjából pedig azért is érdekes a vádirat, mert abból kiderül, miként játszották ki a kórházak kettős nyilvántartásait.

Az Uzsoki-botrány okán több szakember életszerűtlennek nevezte azokat a gyógyszerfogyásokat, amelyekről Márkus Attila, a kórház volt orvosa számolt be. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke azzal érvelt, hogy ilyen mennyiségű túlfogyasztást nem lehet titokban tartani. Az Uzsoki utcai kórház közleménye szerint pedig „a szigorú elszámolás alá tartozó gyógyszer kiadott mennyisége mindvégig ellenőrzött és nyomon követhető".

A 2007-ben indult büntetőeljárásból viszont éppen az derül ki, miként lehet az ellenőrzöttséget és a nyomon követhetőséget kijátszani. A Pesti Központi Kerületi Bíróságon jelenleg is folyó perben az öt vádlott közül három orvos, egyikük pedig gyógyszerész. A másodrendű vádlott, N. Tamás Zsolt történetesen az Uzsoki kórház onkológus főorvosa volt. Másikuk, P. Balázs pedig a kaposvári Kaposi Mór Oktató Kórház onkológus főorvosaként dolgozott.

A vádirat szerint Sz. Gábor Attila korábban gyógyszergyártó cégek orvoslátogatójaként kereste a kenyerét, mígnem 2006-ban azt találta ki, korábbi kapcsolatait felhasználva, nagy mennyiségű onkológiai gyógyszert – citosztatikumokat – szerez, s azokat jó pénzért a feketepiacon értékesíti.

A vádirat azt állítja, a bűnszövetkezet tagjai ötféleképpen tudták megszerezni a szigorú nyilvántartás ellenére a kívánt gyógyszereket. Előfordult, hogy a beteg, vagy annak hozzátartozója hozta vissza a kórházi osztályra a készítményeket, de volt olyan, hogy az orvos lejárt szavatosságú, esetleg még fel nem használt pirulákat tulajdonított el. Az sem volt ritka, hogy a gyógyszergyártó cégek által kipróbálásra a kórháznak adományozott készítmény került az „enyveskezű" orvosok birtokába. Nem volt ritka az sem, hogy a beteg testsúlyához képest magasabb testsúlyra rendelt, így a beteg kezeléséhez a szükségesnél nagyobb mennyiségű gyógyszert írtak föl, és a fölösleg került a bűnszövetség kezébe.