Missziós nővér volt négy évtizeden át

1933-ban lépett be a Medical Missionaries orvosi missziós rendbe, 1937-ben a Rawalpindi Szent Család Kórházába került. Itt 42 évet töltött, megtanult urdu nyelven és angolul, s megkapta a legmagasabb pakisztáni kitüntetést. 1980-ban tért haza, férjhez ment, de pár évre rá megözvegyült. Bözsi néni, dr. Horváth Csongorné a jövő héten ünnepli Pécsett százéves születésnapját. Nem akármilyen száz esztendő volt ez, négy évtizedet töltött Pakisztánban katolikus szolgálatban, aztán hatvannyolc évesen hazatért, hogy férjhez menjen - írja a Dunántúli Napló – online.

– Már gyerekként is a hit határozta meg az életét?

– Vidám, táncos lábú lány voltam, hét férfi búcsúztatott a vasútállomáson, amikor huszonegy évesen útnak indultam. Aztán egy évet Londonban, egy másikat pedig Washingtonban tanultam, végül Indiában kötöttem ki.

– Mégis Pakisztánban töltött négy évtizedet.

– Rawalpindibe kerültem, ahol négyszáz ágyas kórházat építettünk, majd működtettük is. Anya- és csecsemővédő voltam, fehér szerzetesi ruhában jártunk, és mi képeztük ki Teréz anya lányait is. Aztán ez az országrész 1948-ban Pakisztánként önálló állam lett.

– Buddhisták és mohamedánok között élt negyven éven át?

– Rengeteg emberen segíthettem, sok gyereket védtünk meg a kolerától, arra sem jutott időm, hogy honvágyam legyen. No, és akit lehetett, azt keresztény útra térítettem.

– Hogy lett ebből házasság?

– Pápai engedéllyel, csaknem hetvenévesen. Unokatestvérem alezredes férje hívott haza, aki lánykoromban nekem is udvarolt, hogy katonai állatorvosként megözvegyült, és társat keres. Első szóra jöttem, mert ezt isteni gondolatnak éreztem.

– Ez csaknem harminc éve volt. Azóta élvezi a nyugdíjas éveket?

– Nem egészen. A férjem négy és fél év múlva meghalt, az özvegyi ellátást sem kaptam meg, csak a rend kegydíjából élek. A hit köti le a napjaim, az ismerőseimért imádkozom, és ahol kell, ott jótékonykodom.

– Nincs gyermeke. Elégedett az életével?

- A Jóisten így akarta, s köszönöm a száz esztendőt. De már nagyon piszkos a világ, elég volt ennyit látni belőle.