Mit tanulhat a szlovák reformból Magyarország?

Látszólag nagy sürgés-forgás van a magyar egészségügyi rendszer körül, nagyon úgy tűnik, komoly átalakításon dolgoznak a kormányban, több helyen is. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2030-ig szóló koncepción dolgozik, kikérve az egészségügyben dolgozók véleményét is, a Belügyminisztérium pedig nemzetközi tanácsadó céggel szerződött komplex átalakítási tervek kidolgozására az egészségügyi ágazatban. A koncepcióért az a Boston Consulting Group felel, amely aktívan részt vett a 2018-as szlovák kórházreform szakmai előkészítésében. A portfolió.hu ezért egy szlovákiai egészségügyi szakértővel megnézte, hogy hogyan zajlott az előkészítés folyamata és hogy miért akadt el, mielőtt igazán elindulhatott volna. Annyit már az elején elárulnak: számtalan párhuzamot találunk a két ország egészségügyi rendszere és problémái között, és sok tanulságot is levonhatunk.

Az alapvető probléma nagyon hasonló Magyarországéhoz: az állami kórházak nem működnek jól és sorozatosan eladósodnak, ám a kormányok eddig egyszer sem nyúltak a rendszer strukturális problémáihoz, amelyek megoldása tartósan segítene az ágazaton. Ezzel szemben újra meg újra konszolidálta a szlovák kormány az intézmények adósságát, majd a kórházak újra meg újra eladósodtak.

A reform kidolgozásáért Andrea Kalavská egészségügyi miniszter felelt, és ennek a lényege, hogy rendszerszinten közelítette meg a kórházak problémáját. Alapvetően három szintű intézményrendszert hozott volna létre: az országos, a regionális és a helyi kórházakat. A szabályozás pontosan definiálta, hogy melyik szintű intézményben milyen ellátást és műtéteket kell nyújtani a betegek számára. Fontos eleme volt az átalakításnak, hogy az ország bármely pontján legfeljebb 30 perc alatt el kellett érnie a betegnek szükség esetén a sürgősségi osztályra, ahol akut ellátást kap, majd szükség esetén a páciens útja tovább folytatódik a rendszerben, ha újabb ellátásra szorul. A betegutakat is ennek megfelelően gondolták újra Viliam Novotný elmondása szerint. Mindezeken túl a szabályok előírták, hogy bizonyos osztályok működtetéséhez a kórházaknak milyen feltételeknek, minőségi követelményeknek kell megfelelniük, például, hogy éves szinten mennyi műtétet kell elvégezni egy bizonyos diagnózisnál. Nyilvánvaló ugyanis, hogy van korreláció a beavatkozások száma és azok minősége között, hiszen ha például egy típusú műtétből egy osztály sokat csinál, akkor kialakulhat a megfelelő rutin és tapasztalat. Az, hogy egy kórház sokat operál ugyanakkor még nem jelenti automatikusan azt, hogy minőségi ellátást is nyújt. A minőségi feltételek alkalmazása a betegek érdekeit szolgálja – húzta alá a szakember. Továbbiak a cikkben