Modellváltás az egészségügyben?

Számos szakértő úgy értékeli, hogy néhány nappal ezelőtt egy apró törvénymódosítással lényegében megtörtént a biztosítói modellváltás: a Fidesz vezette kormánytöbbség korlátlanul adó- és járulékmentessé tette ugyanis a cégek számára a dolgozóikra kötött egészségbiztosítást. Hogy mindez pontosan mivel jár és milyen hatással lehet az ellátórendszer egészére, arra Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter is egyelőre „csak" keresi a választ.

Azt viszont már sietett kijelenteni, hogy a helyzetet nem kívánja „visszacsinálni", tehát nem kéri a sebtében elfogadott törvénymódosítás visszavonását, inkább annak nézne utána, hogy ha már megtörtént, akkor milyen előnyöket lehet kicsiholni belőle. Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár ugyanakkor azt állítja, hogy vele erről a módosítóról senki nem egyeztetett, és továbbra is kiáll a szolidáris, kockázatközösségen alapuló egészségügy mellett.

Egyelőre eldönthetetlen, hogy valóban a hivatalos egészségpolitika megváltozása rejlik-e a történtek hátterében, vagy mindössze rögtönzésről van szó. Kincses Gyula egykori egészségügyi államtitkár egyetért azokkal, akik szerint megvan az esélye annak, hogy a magánbiztosítók támogatása az egészségügy kettészakadását idézze elő. Az, hogy az új rendszer mekkora károkat okoz a gyakorlatban, majd attól függ, hogy a magánbiztosítók hol költik el a pénzüket. Ha egy teljesen elkülönült „másik" magán-ellátórendszer alakul ki - ami kiviszi a pénzt és az orvost is a közellátásból -, akkor az egészségügy valóban kettészakadhat az ingyenes közellátásra és a „rendes", fizetős egészségügyre. De - teszi hozzá azonnal - ha a kialakuló magánbiztosítások legalább részben egy a közellátásra ráépülő ellátórendszert finanszíroznak, illetve ott vásárolnak legálisan hozzáférhető többletszolgáltatásokat, akkor még hasznos is lehet az új rendszer. Hiszen a pénz egy része a közellátás működését is javíthatná, és a személyes szolgáltatás legális megvásárlásával hozzájárulna a hálapénz visszaszorításához.

Gilly Gyula orvos-közgazdász ennél kicsit tovább is gondolta a várható következményeket. Szerinte az adókedvezmény okán a költségvetésbe be nem folyt összeget a kormány kénytelen lesz más módon beszedni, így aztán könnyen előállhat az a helyzet, hogy a gazdagok ellátását végül valamennyi adófizető állja - köztük a minimálbéren tartott takarítónő is. A szakember szerint ráadásul az egységes közellátórendszer a működőképesség határán tántorog, és közel sincs olyan állapotban, hogy értelmesen kiegészíthető legyen a magánbiztosítással. Az, hogy ki mihez jut hozzá az egészségügyben, ha ellátásra szorul, jelenleg igencsak esetleges.

A kórházak ott spórolnak, ahol tudnak: visszaállnak régebbi technológiákra, a töréseknél nem szegeinek, hanem hajlított lemezt használnak, a hasi műtéteknél nem alkalmaznak testhálót, így ugyan a beteg sérvet kap, de nem költenek többet a műtétre, mint amennyit kapnak az egészségbiztosítótól. Míg a „fizetős betegnek" jut sebészeti varrógép, egyszer használatos eszköz, jó minőségű sebészeti fonal, az átlagbetegnek mindez csak akkor, ha szerencsés. Vagyis, miközben a fizetős és az „ingyenes" egészségügyi ellátás határai egyre inkább egybemosódnak, tisztázatlan, hogy mi jár és mi nem jár a biztosítottaknak. A helyzet mostantól vélhetőleg csak zavarosabb lesz. Akár így, akár úgy, egészen bizonyos, hogy a háttérben zajlik valamiféle modellváltás.