Ha a fizetési borítékot nézné, már rég nem dolgozna a betegágyak mellett.
- A nagypapám halálakor határoztam el, hogy nem lehetek más, mint ápoló. Nagyon megviselt, hogy szirénázó mentővel kellett őt kórházba vinni, ráadásul intenzív osztályra. Nagyon szerettem őt, nagyon megrázott az elvesztése – mesélte az Ápolók Nemzetközi Napja előtt az egri Markhot Ferenc Kórház-Rendelőintézet hospice osztályának főnővére, Kovács Judit, aki ha csak a fizetési borítékot nézné, már régen nem a betegágy mellett dolgozna. Őt valami más tartja a pályán – írja a heol.hu portálja.
Amikor Judit édesanyja elé állt elhatározásával, márpedig ő ápolónő lesz, a mama minden erejével próbálta eltántorítani a céljától, hiszen már akkor, több, mint húsz évvel ezelőtt sem kerestek túl jól az egészségügyben dolgozók. De Judit kitartott, elvégezte Egerben az egészségügyi szaközépiskolát, majd nem sokkal később az egri kórházba került első, mai munkahelyére.
- Egy percig sem bántam meg. Sokan mondják, hogy túl jó a szívem, mindig arra törekszem, hogy segíteni tudjak a hozzám fordulóknak. Nem azért lettem ápolónő, hogy meggazdagodjak, hanem azért, hogy minél több embernek adni tudjak, hogy segíteni tudjak - mondja.