Nem az orvos kevés, hanem a rendszer rossz

Dr. Huszár András kettő híján negyven éve házigyermekorvos a „nyóckerben", ez az egyik legnehezebb terep. A családok nagy része mélyszegénységben él, a mindennapi megélhetés többnyire csak illúzió. Nem igazán vonzó hely egy pályakezdő orvosnak. Vagyis, amikor Huszár doktor nyugdíjba megy, az lesz a legfontosabb kérdés: ki veszi át a praxisát? – olvasható a vasarnapihirek.hu portálján.

Az országban 1500 házi gyermekorvosi praxis van, ebből 669 az én korosztályom, vagyis a hatvan év feletti. Sokan vannak hetven felett, és még nyolcvan felett is kilencen praktizálnak – mondja Huszár András, a Házi Gyermekorvosok Országos Egyesületének egykori elnöke. – Egyelőre még bírom, és ha rajtam múlik, két évig biztosan csinálom is. Az önkormányzatom nagyon számít rám. De bármikor jöhet egy eltévedt betegség, és akkor minden borul, teszi hozzá Huszár doktor, akinek a körzetében korábban öten dolgoztak, ma már csak hárman. A távozó orvosok betegeit elosztották egymás között.

A praxisom most nagyjából ezerfős. Ez körülbelül 10 százalékkal magasabb az átlagosnál. Ha valamelyikünk nyugdíjba, vagy uram bocsá’ szabadságra megy, az jelentősen rontaná az ellátás minőségét – jegyezte meg a Házi Gyermekorvosok Országos Egyesületének egykori elnöke.

Gyermekeket nemcsak házi gyermekorvosok, hanem „sima" háziorvosok is ellátnak (a törvény szerint elláthatnak). Vidéken, főleg a kisebb településeken, ritkábban lakott területeken ez a gyakorlat.

A főváros mellett máshol, például Szegeden is úgy szűnnek meg gyermek praxisok, hogy nincs utánpótlás. Ennek egyik oka az, hogy öregedőben a szakma, az utánpótlás pedig lassú – és kevés.

Az „ősbűnt" a Bajnai-kormány követte el, amely 2009-ben megszüntette az államilag finanszírozott rezidensképzést. Az elképzelés az volt, hogy a kórházak, egyetemek, klinikák kiképzik a nekik szükséges rezidenseket. A házi gyermekorvosok már akkor jelezték, hogy ez nem hogy nem oldja meg, de tovább mélyíti problémáikat. A gyermekorvosi keretszámokba ugyanis soha nem számolták bele a területi ellátáshoz szükséges orvosokat. „Hogy miért? Hanyagságból. Miközben évek óta üvöltjük, hogy ez így nem fog menni" – mondja Huszár András. Időközben ez a probléma megoldódott, két éve ismét az állam állja a rezidensek képzését.

Újra vannak gyermekorvos-rezidensek, akik – ha egyszer majd végeznek – elkezdik betölteni az üres állásokat. Ha minden jól megy, 20-30 év múlva már akár elegendő számú házigyermekorvos is lehetne.

A korrekció megtörtént, ám a hiányzó 150-200 gyermekorvost csak a legoptimálisabb esetben pótolhatnánk sok év alatt – mondja prof. dr. Szabó András, a Semmelweis Egyetem II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikájának az igazgatója.

Már húsz évvel ezelőtt nyilvánvaló volt, hogy az akkori helyzetben legalább évente 150 új szakorvos kell ahhoz, hogy a távozókat pótoljuk. Ennek a felét sem képeztük ki az elmúlt két évtizedben. Ezt részben pótolták azok, akik nem mentek nyugdíjba, azonban nem lehet alapellátás építeni a 70-80 éves orvosokra. Ez a képzési szám tovább csökkent, ezért jeleztük, hogy ez nem lesz jó, ezután állt le mégis az állami képzés. Most ugyan újra többen vannak a képzésben, létszámuk már eléri a szükséglet felét, de 80-90 százalékuk nő. Ők a szakképzés végén (vagy már alatt) elmennek szülni, tehát legfeljebb tíz év múlva lesz belőlük dolgozó szakorvos. Vagyis a rendszer nem működik jól – emelte ki dr. Szabó András.