Nincs két garnitúra, a magánszektorban sincs elég orvos

Abban, hogy megbetegszik valaki, legtöbbször van saját felelőssége. Ezért kellene egy olyan rendszerben gondolkodni, ahol a beteg megkapja az ellátást, és annak a költségeit nemcsak az adófizetők állnák, hanem éppúgy, mint a casco biztosításoknál, vállalnia kellene önrészt – állítja Fábián Lajos, a VOSZ egészségügyi tagozatának elnöke, a TritonLife csoport társalapító tulajdonosa és vezetője, akivel a Népszava készített interjút.

A kormányzat színt vallott és kínál egy lehetőséget a magánszolgáltatóknak arra, hogy közfinanszírozáshoz juthassanak. E szerint ha egy piaci szereplő képes a külföldi centrumokban elérhető, ritka szolgáltatásokat itthon olcsóbban nyújtani, akkor az hazai egészségbiztosító náluk vásárolja majd meg az ellátást. Vannak olyan ellátásaik, amelyekre szerződhet önökkel az állam?

Nincsenek. A hírt ugyan én is láttam, de nagyon nehezen tudom értelmezni. Tudomásom szerint a nagyon kurrens, delikát ellátásokat lehet megvásárolni külföldön. Van arra is példa, hogy rászoruló magyar betegek egyedi engedélyekkel kijutnak nagy, speciális centrumokba gyógykezelésekre. Ám ezek általában olyan terápiák, amiket az egyébként az innovatív orvosi szolgáltatásokban élenjáró hazai orvostudományi egyetemi klinikák sem végeznek. Ezek sok százezer eurós műtétek, gyógykezelések, amiket nyilván az ellátási piramis csúcsán lévőknek sem éri meg itthon csinálni, és ha nekik nem éri meg, akkor egy magánszolgáltató sem képes azt gazdaságosan ellátni. Nincsenek is erre felkészülve. Tehát én ezt a módosítást továbbra sem értem, remélem, hogy még lesz valami tisztázó kör a részletekről.

Kicsit másként kérdezem: mit üzent önöknek ez a módosító javaslat?

Most nem akarok ebből viccet csinálni, de nekem semmit. Ha az értelme az, ami a Népszavában megjelent, akkor nekünk, a magánszférának nem jelent semmit. De a várólistán lévő pácienseknek sem tesz sokat hozzá a problémáik megoldásához. Legyünk fairek: ha most én ülnék a másik oldalon, a jelenlegi szűkös büdzsé mellett nagyon nehéz lenne azt mondanom, hogy megnyitom - az egyébként önmagában szigetszerűen sokkal gazdaságosabban működő magáncégek számára - a közkasszát. Még azzal együtt is, ha egyébként hozhatna politikai sikert, ha egy életen át járulékot fizetők állami támogatással a magánban gyorsabban, és a mostani ár feléért juthatnának például csípőműtéthez. Csak ez a gesztus is óriási pénzkiáramlással járna.

Mekkorával?

Ezt senki nem tudja megbecsülni. Nagyon sok kapacitást tud a magánszektor átvállalni azokból a kurrens ellátásokból, amelyekben hosszúak a várólisták, évente sok ezer ilyen műtét biztosan elvégezhető. Még úgy is, ha kizárólag olyan intézmények juthatnának lehetőséghez, amelyekben van 24 órás állandó orvosi ügyelet, intenzív ellátó szakember. Egyébként a szakember a kapacitásaink szűk keresztmetszete, különösen hogy az Országos Kórházi Főigazgató dönti el, hogy az állami kórházakban munkát végző orvos, szakdolgozó vállalhat-e mellékállást. Nincs két szektorra való szakember Magyarországon, sőt talán már egyre sincs.

Az állami szférában dolgozó orvosok körülbelül hány szolgáltatónál vállalnak feladatot?

A VOSZ-nak erről nincs adata, mi – ez a TritonLife-ot jelenti – azon vagyunk, hogy a nálunk feladatot vállalóknál minél nagyobb munkaidő szegmenst tudjunk kitölteni az itteni munkával. Magam is ismerek olyan kollégákat, akik 3-4-5 magánintézményben is dolgoznak. Egy orvos harminc évet tanul azért, hogy pályakezdő lehessen a saját szakterületén. Ezt követően pedig nagyon szűk az az időablak, amíg jövedelmet tud szerezni. Így érthető, ha valaki orvosként az aktív éveiből kihozható maximumra törekszik. De annak határt kéne szabni, hogy kurrens szakmákban – mint ahogyan erről már a Portfóliónak is beszéltem –, valaki egyetlen 60-70 perces műtétért annyit követeljen, mint az állami rendszerbeli havi bére. Ez már kilenc számjegyű fizetéseket jelent, és 600-700 milliós évi jövedelmet, amit már az égvilágon semmi sem indokol. A világon nagyon kevés hely van, ahol ezt el lehet érni, jobbára az Amerikai Egyesült Államokban vannak ilyenek, ott is ritkán.

Továbbiak a teljes interjúban