A halálokok között magasan kiemelkednek a születés körül jelentkező állapotok.
A 20. század elején Magyarországon még igen magas volt a csecsemőhalandóság, ezer élve szülött gyermek közül 226 nem érte meg első életévét. A szomorú statisztika mára jelentősen javult, a csecsemőhalandóság a 2010-es adatok szerint 5,3 ezrelék volt hazánkban - derül ki a Központi Statisztikai Hivatal friss tanulmányából. A KSH adataiból kitűnik továbbá, hogy a tavalyi arányszám a dél-alföldi régióban (5,2 ezrelék) az országos átlag körül mozgott, Békésben (4,6 ezrelék) viszont alatta.
A Viharsarokban 2010-ben 2582 gyermek jött világra, közülük 12 hunyt el. Békés megye elmúlt tíz esztendei, igen hektikus alakulást mutató statisztikáit tekintve a tavalyi évről elmondható: amellett, hogy az érintetteknek persze nem jelenthet vigaszt, évtizedes viszonylatban mégis kedvezően alakultak a megyei adatok. A tízéves mélypontot 10,1 ezrelékes csecsemőhalálozási aránnyal a 2003-as esztendő jelentette, míg a pozitív csúcsot, a már említett 4,6 ezreléket a tavalyi, s az azzal megegyező számot mutató 2007-es év. Az országban 2010-ben Jász-Nagykun-Szolnok megyében volt a legmagasabb, 8,7 ezrelékes a halálozási arány, míg a legalacsonyabb, 3,2 ezrelékes Zalában.
A halálokok között magasan kiemelkednek az úgynevezett perinatális szakban, vagyis a születés körül jelentkező állapotok, melyek az összes halálok 62,2 százalékát teszik ki. A veleszületett rendellenességek 27,9 százalékkal csak ezek után következnek. Ezeket együttesen endogén halálokoknak nevezik, amelyek a terhesség alatt alakulnak ki, és a halálozás jellemzően az első 28 nap alatt következik be. Összességében elmondható, hogy Magyarországon a csecsemőhalandóság hosszú évtizedek óta kisebb megszakításokkal, de folyamatosan csökken, a 2009-es 5,1 ezrelékes csecsemőhalálozási arányszám volt az addig mért legalacsonyabb érték.