Orvosként négy munkám volt, mégsem éltünk jól

Kint sincs kolbászból a kerítés - dörgölik azok orra alá, akik külföldi munkavégzésen gondolkoznak. Ha ott sem jobb, akkor miért dolgoznak sokan mégis idegen országban? Egy neve elhallgatását kérő sürgősségi orvossal beszélgetett a Házipatika.com arról, hogy miért döntött a külföldi karrierépítés mellett, könnyebb-e kint, és van-e olyan, ami itthon mégiscsak jobb.

Mikor merült fel önben először, hogy irány külföld?

2008-ban még rezidens orvosként dolgoztam az egyik nagy fővárosi sürgősségi centrumban. Akkoriban elterjedt volt az ottani orvosok körében az RMO-zás (Resident Medical Officer, azaz kórházi, ügyeletes, általános orvos - a szerk.), ami tulajdonképpen azt jelentette, hogy bentlakásos orvosi feladatokat kellett ellátni egy magánkórházban. Egy hétre kimentek, jó pénzt kerestek, majd három hétig itthon voltak. Irigykedve néztem, hogy helytállnak egy másik országban, és anyagilag sem járnak rosszul.  Mindeközben nekem itthon négy állásom volt, mégis a szüleimre kellett támaszkodnom.

 Nehéz volt kijutni?

Nem szerettem volna a kollégáim által járt utat választani. Felvettem a kapcsolatot interneten egy angol munkaközvetítővel, ők segítettek a regisztrációban, illetve az első munkák kiközvetítésével. Nem volt könnyű elfogadni a kinti hierarchiát. (A Senior House Officerek, itthon a rezidensképzésben résztvevőknek feleltethetők meg, efölött vannak a Middle Grade-ek, akik kezdő szakorvosoknak felelnek meg, majd pedig a Consultant-ek, azaz a szakorvosok.) Noha itthon szakorvos voltam, kint elölről kezdtem, hét évembe került, mire consultant-szintre jutottam. Nem zavart, az volt a legfontosabb, hogy megálljam a helyem.

Már másodjára használja ezt a kifejezést. Hogyan lehet nem helyt állni odakint?

Angliában mindenki pontosan szabályozott menetrend szerint dolgozik. Ha nem követed, akkor pillanatok alatt elásod magad. Mindenre rövidítéseket használnak, és olyan természetességgel, mintha ez nyilvánvaló lenne mindenki számára. És nyilvánvaló is, ha ebben a közegben képződtél. De ha nem, akkor csak pislogsz, mert egy szót sem értesz abból, amit mondanak neked, pedig feltehetően olyan feladatot kellene ellátnod, amit korábban már nagyon sokszor elvégeztél.

 Képzettség tekintetében is vannak eltérések?

Úgy tapasztaltam, hogy kint magasabbak az elvárások. Évente részt kell venni egy úgynevezett számonkérésen (appraisal), ahol meghatározzuk, hogy a következő egy évben hova szeretnénk eljutni, milyen képzéseken szeretnénk részt venni, milyen további tudást szeretnénk elsajátítani. Természetesen be kell számolnunk az előző évi vállalásunkról is, mit sikerült teljesítenünk, és mit nem. Ez utóbbiról pedig számot kell adni, hogy miért nem történt meg. Ötévente, ha megfeleltünk ezeken a számonkéréseken, megkapjuk a revalidációt - amennyiben ez elmarad,  csak felügyelet mellett dolgozhatunk. A teljes interjú itt olvasható